Időről időre sírok ettől a frusztráló helyzettől

„Bertoldnak” – így kezdte a levelét Antea álnevű olvasónk, azonnal megjelölve, hogy kinek a történetére reagál. Bár a válasz rengeteg olyan gondolatot tartalmaz, ami tényleg kifejezetten Bertoldnak szól, de úgy éreztük, mindenkinek érdekes lehet, amiket Antea ír nekünk párkapcsolatokról, illetve konkrétan a saját kapcsolatáról a férjével.

Bertold ugye azt mesélte el, hogy házas férfiként akart egy alkalmi kapcsolatot, hogy milyen rossz vége lett az így kialakult viszonynak, illetve hogy mennyire megbánta az egészet – ha még ön még nem olvasta, kattintson ide! Aztán pedig ha ön is folytatná a beszélgetést saját tapasztalataival, saját történetével, kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére!

„

A leveledben nagyon kevés információ van a feleségedről. Összesen csak annyi, hogy szép. Miért hűlt ki vele a kapcsolatod? Erre nézve semmi utalás nincs, pedig annak valami oka volt, hogy kapcsolatot kerestél mással.

Én nő vagyok, de nagyon hasonló helyzetben találtam magam. Azonban én tisztában voltam vele, hogy mi miatt kerestem magamnak valakit. Az én férjem jóképű, rendes ember, csak éppen totál elhanyagol. Én is elég jól nézek ki, intelligenciám is megvan, hogy érdekes társaság legyek, mégis, mint valami bútordarab vagyok ott. Hallgassam meg, ha beszélhetnékje van, amúgy csinálhatok, amit akarok. És félreértés ne essék, én már sokszor felhoztam ezt a témát, elmagyaráztam neki, hogy ez így nekem nem jó. Átmenetileg kicsit jobb, de aztán minden megy tovább ugyanúgy, mint előtte.

Ő azzal magyarázza, hogy sok a dolga (informatikus, úgyhogy jóformán minden idejét otthon, a számítógép előtt ülve tölti, a nappaliban, előttem, tehát látom, hogy tényleg dolgozik.) Ezt megérteném egy bizonyos pontig, de egy idő után már belefásul az ember.

Szóval nálatok mi áll a háttérben? Mert ha a partnereddel minden rendben lett volna, eszed ágában sem lett volna máshoz menni. Én már csak tudom…

Ugyanakkor tökéletesen megértem a lányt is, akivel összejöttél. Nem lehet valakit a bizonytalanságban tartani, csak mert te döntésképtelen vagy. El tudod képzelni, milyen idegőrlő a bizonytalanság? Miért pazarolná rád a jó éveit, ha tudja, érzi, hogy nem vagy ott 100%-ban? Találkozni azért nem akart utoljára, mert félt, hogy nem lesz ereje végleg szakítani.

Ez mindenképp vesztes helyzet mindenkinek. A feleségednek, neked, a nőknek, akiknek összetörted a szívét. Határozd el magad, hogy valóban így szeretnél-e élni még hosszú évekig. Jó ez neked meg a családodnak?

Én a saját példámból kiindulva elváltam volna még akkor, amikor fiatalabb voltam (most 40 körül vagyok). Mert azon kívül, hogy időről időre sírok ettől a frusztráló helyzettől, már sokat nem remélek.

Remélem, te jó döntést hozol a saját érdekedben.”