Azonnal leesett: biztosan házas

„Bertold levelét olvasva gondoltam úgy, hogy kicsit bemutatom a másik oldalt is. Először is Bertoldnak üzenném, hogy szerintem egy utolsó találkozás nem enyhítette volna a fájdalmát. Az érzés ugyanúgy megmaradt volna, akár tisztázzák a dolgokat, akár nem. Üdvözlünk a klubban, ilyen az, ha nem lehetsz együtt valakivel” – az Adrianna álnevet dobta a gép a fenti bevezetővel kezdődő levél beküldőjének.

Talán ön is emlékszik Bertold levelére: ő arról írt, hogy bár házas, egy időben flörtölt nőkkel, és végül szerelmes is lett valakibe, akivel aztán nem lett semmi a kapcsolatból. Adrianna azt mondja, ő pont úgy járt valakivel, mint ahogy ez az ismeretlen nő járt Bertolddal. Adrianna is megismerkedett valakivel, egyre jobban alakultak a dolgok, de aztán... Persze nem fogjuk Adrianna helyett előre elmesélni a történetet, ajánljuk mindenkinek az alábbi történetet. Ha ön is szívesen mesélne, kérjük, tegye, a Randiblog e-mailcímére várjuk az üzenetét!

„

Az én történetem fél évig húzódott kisebb nagyobb megszakításokkal. Egy mobilalkalmazáson kezdtünk el beszélgetni. Egy hónap folytonos chatelés után döntöttünk úgy, hogy végre találkozunk. Azonnal megvolt a kémia, és persze az ágyban kötöttünk ki. Ez nem meglepő, hiszen minden nap írogattunk egymásnak, teljesen úgy éreztem, hogy megismertem őt. Persze az éjszaka után jött a hidegzuhany. Pár nap után közölte velem, hogy nem találkozhatunk többször, mert az ő élete komplikáltabb, mint ahogy én gondolom, és rendbe kell raknia a dolgait.

Azonnal leesett a felismerés, hogy biztosan házas. Ezért nem is volt nehéz túltenni magam rajta, bár az éjszaka szép emlékei még élénken éltek bennem. Két hónappal később újra keresett, és arra kért, hogy találkozzunk még egyszer, mert sikerült letisztáznia a dolgait és szeretne látni. Mondta, hogy most másik földrészen van üzleti okokból, de nemsokára haza jön, és mindenképpen látni akar. Ezalatt az idő alatt is rengeteget beszélgettünk, írt minden nap, és hívott is.

Végre eljött az alkalom, mikor eljött hozzám és három napot együtt töltöttünk. Gyanússá vált a telefonálgatásaival kapcsolatban, de ezt megpróbáltam elengedni, mivel teljesen beleszerettem. Három nap után közölte, hogy neki el kell utaznia, és hogy nem szeretné ezt folytatni tovább. Egy világ dőlt össze bennem. Letiltottam mindenhonnan és úgy gondoltam, hogy túlteszem magam rajta. Ez három hónapig tartott. Ekkor elkezdtem találkozgatni valakivel. Három hete voltunk együtt, mikor ő ismételten rámírt. Közölte, hogy látni szeretne, mert érzései voltak irántam, és hogy éppen válik. Felvetette azt is, hogy szabit vesz ki és menjünk el valahova egy hétre kettesben. Azonnal szakítottam az akkori párommal, nem szoktam több vasat tartani a tűzben. Még mindig szerettem.

Nem is kell mondanom, ismételten megtörtént az, ami előtte. Együtt voltunk és megint elment. Sosem beszéltük meg, hogy mi is van a dolgok mögött, nem volt bátorsága hozzá. Nekem pedig nem volt bátorságom rákérdezni.

Konklúzió: tudom, hogy szeretett és én is őt. Soha többet nem engedem, hogy felvegye velem a kapcsolatot, mert csak saját magam bántom meg azzal, ha beleélem magam egy nemlétező, elképzelt kapcsolatba. Hogy benne mi zajlott le, talán ugyanaz mint Bertoldban. Ki tudja... Ami biztos, hogy boldogtalan és mi valami olyat találtunk, ami mindkettőnk életéből hiányzott, hiányzik.”