Azt gondoltam, egy ártatlan diszkós kavarásnak nincs utózöngéje

„Kedves Antea! Itt a nyilvánosság előtt válaszolok neked, egyben megosztom, miért hűlt ki a kapcsolatom” – az alábbi levél Bertoldtól jött, akinek a történetét ebben a posztban lehet elolvasni. Bertold nem mentegette magát, őszintén elmesélte, hogy egyre izgalommentesebb házassága mellett alkalmi kapcsolatra vágyott, de szerelmes lett valakibe, és ezzel rengeteg embert bántott meg.

Antea erre a történetre reagált egy későbbi posztban, és Bertold most maga válaszol Anteának arról, mi vezetett oda, hogy a házasságában eljutottak addig a bizonyos pontig. Ha önnek is van mesélnivalója vagy véleménye, kérjük, kapcsolódjon be ön is a beszélgetésbe, írjon a Randiblog e-mailcímére!

„Szerintem általános hibákat követtem el. Olyanokat, ami sok kapcsolatra jellemző, és remélem bárki, aki olvassa ezt, magára ismer, és még idejében változtat. Ezért is szeretem a Randiblogot. Nagyon jó terápiás hatása van. Egyrészről, ha kiírhatod magadból a fájdalmadat, és másokkal megosztod, akkor csökken a teher, ami a lelkedet nyomja. Másodszor pedig, amikor olvasod mások történetét, akkor tudod, hogy sok sorstársad van. Tudod, hogy máshol is vannak gondok, így nem érzed magad egyedül, és ez erőt ad ahhoz, hogy küzdj, hogy a helyzeteden javíts.

Múltkor, a történetem megírása után kaptam néhány kemény kritikát, és a legjobban az fájt benne, hogy minden kritika az utolsó szóig igaz volt. Valóban úgy viselkedtem, mint egy picsogó gyerek, de ez van. Nagy lecke volt.

Hogy jutottam idáig?! Problémám egy lelki folyamat, ami biztos, hogy nem egyedi. Még középiskolás koromban szerelmes lettem egy szép, bájos, kedves és aranyos lányba. Első szerelem, első élmények. Mint a mesében. Csak a mese úgy végződik, hogy „boldogan éltek, míg…” Itt viszont végig kellett csinálni.

Az első évek mintaszerűek voltak. Egymás megismerése, felfedezése. Közös utazások, programok. Eljegyzés. Kevés veszekedés. Utána rutinszerűvé váltak a dolgok. Kevés izgalom, pici monotonitás. A házasságkötés és az összeköltözés jó volt, de semmi komoly extra. Ma pedig más, mint régen. Ingergazdag életet élünk. Minden hozzáférhető, minden elérhető. Tompult az egymás iránti figyelem. Több a türelmetlenség és a veszekedés. Szerettük egymást és elkötelezettek voltunk a kapcsolatunk iránt, de a szándék nem párosult cselekvéssel.

Egy ilyen rutinszerű kapcsolatban egyre több internetes pornót néztem és egyre inkább romlott a szexuális életünk is. Ez is – mint sok másik tényező – a kapcsolat szép lassú halálát idézte elő. Egyre kíváncsibb lettem, hogy még vajon vonzónak tart-e a környezet.

Elmentem bulizni gyakran és flörtöltem. De mást nem, mert mindig családcentrikus voltam! Eszembe se jutott… Utána már nem volt elég. Ha más volt az irányítószám, akkor már hódítani szerettem volna. Azt gondoltam, hogy egy ártatlan diszkós kavarásnak nincs utózöngéje. Az éjszakával együtt elmúlik. Mondanom se kell, katalizált. Egymást feltétlenül szerettük(?), de a figyelem szép lassan csökkent. Míg megtörtént a kálváriám…

Életem legrosszabb döntése volt. Amióta másodjára is szerelmes lettem, nem találom a helyem a világban. Noha, nem láttam régóta a lányt és szép lassan kopik, rá kellett jönnöm, hogy szenvedély nélkül élek, és emiatt nagyon

Az újbóli szenvedély világított rá, hogy mennyire is hiányzott az életemből. Addig fel se tűnt. Hiába próbáltam később hajszolni, ez már el lett baszva! Azóta azon vagyok, hogy visszatérjen. Töröltem magam Tinderről, nem nézek netes pornót, programokat próbálok szervezni. Van lassú javulás, de legbelül még üresség… Igyekszem visszahozni a régi szép napokat. Mert számomra nem kérdés, hogy ami 15 évig működött, az legalább ennyi ideig a jövőben is tud(na) JÓL működni.

Végezetül: a válás nekem is sokszor eszembe jutott. De valahol legbelül elkötelezett vagyok a kapcsolat megjavítása mellett.”