Elcsábított egy unatkozó családapa

„Bertoldnak” tágymegjelöléssel kaptunk egy levelet a következő bevezetővel: „Az írásod feltépett bennem néhány sebet, ugyanis én is voltam hasonló helyzetben, csak a szerető szerepében.” Bertold ugyanis arról írt, hogy házassága szép lassan kihűlt, ezért csajozgatni kezdett. Arra viszont nem számított, hogy az egyik alkalmi kapcsolatból egyszer csak szerelem lesz, márpedig így történt. A viszony igen csúnya véget ért, azonban úgy, hogy közben Bertold végig házas maradt.

Az alábbi levél beküldőjének a Manuéla álnév jutott, és amint már fent is írta, ő is volt már ugyanilyen kapcsolatban, hasonlóan csúnya véggel, csak őrá a szerető szerepét osztották a körülmények. Manuéla rengeteg megfontolandó következtetést levont az esetből, ezekről is ír alább. Ha ön szívesen hozzátenne valamit, bekapcsolódna a beszélgetésbe a saját történetével, kérjük, írjon a Randiblog szokásos e-mailcímére!

„A történet kezdete nagyon hasonló: „elcsábított” egy unatkozó családapa, ellaposodott szexuális élettel, elszürkült házassággal. Egy buliban találkoztunk, de ahogy kiderült, hogy családja van, otthagytam, mert ez nekem tabu volt. Sajnos nem hagyta annyiban, én meg úgy voltam vele, hogy egy kis beszélgetés nem árthat, sőt esetleg megtudom, milyen csapdákat kerülhetek el, hogy ha egyszer lesz férjem, ne tegye ezt velem. Arra nem számítottam, hogy valami elemi erejű dolog alakul ki köztünk és egymásba szeretünk.

Én tartós kapcsolatban éltem akkor, szakítottam a párommal, és elköltöztem. Nem szeretném hosszan ragozni, hónapokig ment a huzavona, a hitegetés, mesélés, végül lelkileg nem bírtam, láttam, hogy nem fog dönteni. Hiába iszonyatosan szerettem, ez nagyon megalázó volt, az önbecsülésem összeomlott, önmagam árnyéka lettem pár hónap alatt. Állandóan marcangoltam magam, mert a lelkiismeretem nem tudta elviselni, hogy valaki családjának a tönkretételében szerepem legyen, ugyanakkor boldog szerettem volna lenni, egy normális kapcsolatban, amiben csak egymáséi vagyunk. Így végül befejeztem ezt a rémálmot. Találtam utána egy rendes srácot, akivel boldog vagyok, de azóta sem tudom elfelejteni.

Azt gondolom, hogy ahogy a feleségedet, úgy ezt a lányt is meguntad volna néhány év alatt, és megint ugyanott tartanál, mert a szerelem elmúlik, és mindig bele lehet szeretni másba. Ha elváltál volna, a lánnyal valószínűleg ugyanúgy elszürkülne a kapcsolatod pár év után. Akkor elválnál megint? És megint minden elölről? Ha nem teszel semmit, és hagyod kihűlni, ellaposodni a kapcsolatot, akkor mindig, mindenkivel ide fogsz jutni előbb-utóbb szerintem. Megszokod és természetesnek veszed, hogy a feleséged mindig ott van, nem kell érte semmit tenned, ezért már nem becsülöd. Ha ilyen a látásmódod, akkor ez egy lejtő, amin minden párkapcsolatod lecsúszik idővel.

Ráadásul örök hűséget fogadtál valakinek. Ennyit ért a szavad... Nőként nem tudom elfogadni, hogy minek fogadod, ha nem tudod megtartani? Miért nem élsz, bulizol, szeretsz és szexelsz, ahány lánnyal kedved van, MIELŐTT feleségül veszel valakit? Ő is megtehette volna az utóbbi 15 évben, hogy semmibe vesz téged, és amit neked ígért, de gondolom, nem tette.

Az a másik problémám, hogy ilyenkor fogalmad sincs milyen károkat, sebeket, fájdalmat okozol. A lánynak, akit hitegettél, a feleségednek és a gyerekeidnek, ha ez egyszer kiderül. Márpedig nehezen hiszem, hogy nem tűnt fel nekik semmi az egészből, bármit is gondolsz. Valószínűleg inkább nem akarják tudni, mert nem akarják, hogy széthulljon a családod, a „kirakatéleted”.

Nem tudom, hogy van-e lányod. Az én apukám ugyanezt eljátszotta, amikor 11 éves voltam. Nem mondott semmit, csak utólag, de éreztem, hogy baj van, és le is bukott 1-1 üzenettel. Rettegtem, hogy elhagy minket, hogy elválnak, hogy nem látom többet. És azóta is rettegek és képtelen vagyok normálisan kötődni valakihez, vagy bízni másban. Remélem, a te gyerekednek nem kell ezt átélni.

Ne haragudj, csak szerintem jó lenne, ha az önsajnálat, és a sebeid nyalogatása közben gondolnál azokra is, akik szeretnek téged, és tennél a lelki békédért és a kapcsolatodért, mert szerintem ha összeomlik, bánni fogod.

Számomra az volt a tanulság, hogy nem kell kísérteni a sorsot. Ha úgy érzed, nincs önbizalmad, ne randizgatással próbáld visszanyerni, mert nem fog segíteni, viszont ilyen helyzetekbe sodródsz. Ha ki akarsz lépni a komfortzónádból, izgalmasabbá tenni az életed, azt a csajozáson kívül sokféle módon meg lehet tenni. Megjavítani, ami kihűlt nyilván nehezebb, több időt, energiát igényel, mint mindig találni egy újat, de legalább nem ugyanott fogsz kikötni újra és újra. Nyugger papi korodban ülhetsz ott egy 30 éves csajjal és imádkozhatsz, hogy ne hagyjon ott és halj meg tökegyedül. Vagy ülhetsz ott mamival, a családdal meg az unokákkal, és örülhetsz, hogy nehézségeken, tűzön-vízen át kitartottál valaki mellett, aki minden hülyeségedet, gondolatodat, hibádat ismeri, és úgy szeret. Vagy akármi.

Remélem, nem bántottalak meg, köszönöm, hogy leírhattam, ami kifakadt belőlem.”