horoszkóp
shutterstock 499880986

Molesztálás áldozata lettem fiatalon

2017.05.06. 15:17

Ebben a posztban két levelet teszünk közzé, az egyiket egy férfi, a másikat egy női olvasónktól kaptuk, a Tankréd, illetve Frida álneveket kapták ők. Ugyanaz a témája a két levélnek, abba a beszélgetésbe kapcsolódnak bele, ami Dénes levele kapcsán indult el pár héttel ezelőtt. Dénes arról írt nekünk, hogy egy gyerekkori trauma hogyan tette tönkre felnőtt életét is – több más gond mellett Dénesnek még sosem volt párkapcsolata. Hasonló sorsról számolt be Jakab is egy későbbi levélben, azt írva, hogy nem találja a kiutat.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Nos, az alábbi két levél pontosan erről szól, a kiútról, a megoldás lehetőségéről. Szerencsére közben egy újabb leveléből úgy tűnik, Dénes élete is kezd helyrejönni, de most nézzük, milyen megoldást ajánl Tankréd és Frida. Ha ön is szeretne hozzátenni a témához, vagy ha más témáról mesélne szívesen párkapcsolatokkal kapcsolatban, kérjük, írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére!

TANKRÉD

Nemrég olvastam Jakab levelét, 100%-ig át tudom a helyzetét érezni, és valóban, eddig én sem szembesültem azzal, hogy járhatnak mások is hasonló cipőben, mivel tabuként kezelem a témát a hétköznapokban.

Röviden leírom én is a magam sztoriját. Megoldási javaslatot nem tudok megfogalmazni, de kitartást kívánok minden hasonló cipőben járó embertársamnak, fel a fejjel, öngyilkosság meg hasonlók ki vannak zárva! Eljön a mi időnk is.

Egy hónap és betöltöm a 29-et, szinte bizonyosan szűzen, férfiként ezt iszonyú nehéz még csak leírni is. Valamikor általános iskolásként kezdtek érdekelni a lányok, plátóian szerelmes voltam egy osztálytársamba, de nem jött össze a dolog, sokáig meg sem mertem szólítani. Nem nevezném a szituációt kudarcnak, de mégis onnantól bebeszéltem magamnak, hogy kizárt dolog, hogy valaha is legyen valakim. Hatásos volt. Az átlagnál sokkal introvertáltabb, komolyabb természet voltam mindig, ezzel pedig végleg bezárult a kör, az önbizalmam teljesen lenulláztam.

Pótcselekvések következtek ezután folyamatosan, egy-két elvetélt kísérletem volt csupán a lányok felé, amelyek kudarccal végződtek. Az egyetemen folytatódott ugyanez, viszont már egyetlen egyenes próbálkozásom sem volt, annyira begubóztam ilyen téren. Bulik, ivás elég durván stb., azok mentek. Egyetem után sem változott a helyzet, sőt, a hétköznapi darálóba kerülve még kevesebb esély kínálkozott.

shutterstock 488547847

Kb. 25 évesen besokalltam, elég mély identitásválságon mentem át, ami összefüggésben volt az eddigi legkomolyabb próbálkozásommal is. Majdnem összejöttem valakivel, csókig már eljutottunk, tovább nem, mert az elfojtások miatt leblokkoltam. Kudarc volt, de legalább felvettem az elém dobott kesztyűt egyszer az életben. Az illető lány pedig sok mindenben felnyitotta a szemem, amiért mindig hálás leszek neki.

Azóta az életem minden területén dinamikus fejlődésbe kezdtem, másoddiploma folyamatban, szakmai váltás és előrelépés, de ezen az egy marginális témán nem tudok átvergődni, úgy érzem, hogy ez egy 22-es csapdája. Semmilyen testi hibám nincs, magas, erős alkat vagyok, a sportnak hála sokan irigykednek is rám, de ez mit sem számít. A fejemben van valami gát, amivel szakemberhez kell fordulnom, mert magam nem tudom letörni. És igen, a társadalmi elvárások meg a folyamatos kérdések kurvára idegesítenek engem is.

Örülök, hogy ezt leírhattam, senkivel sem beszélek ilyesmikről, egyetlen haverom van csak, akivel hasonló cipőben jártunk és ezért megbeszéltük. Ő hivatásos szolgáltatást vett igénybe, úgy esett túl rajta, de engem nem visz rá a lélek. Majd lesz valahogy.”

FRIDA

Dénes levelére szeretnék reagálni, akinek a tanár megszaggatta a haját. Megosztom vele az én gyerekkori élményemet. Molesztálás áldozata lettem fiatalon, tönkretette az egész eddigi életem. Szorongtam, magamba zárkóztam, önbizalmam semmi, az ismerkedés nem nagyon ment. Hosszú éveken keresztül őriztem a titkom (egészen pontosan 15 évig) mígnem tudattam egy számomra fontos személlyel. Ez nem olyan dolog, amit csak úgy elmondasz bárkinek, hogy aztán megbélyegezzenek – nem, ehhez olyan ember kell, akiben megbízol.

Mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről, nagyon megkönnyebbültem. És bár az önbizalmam nincs az egekben, de jobban érzem magam a bőrömben. Mostmár szeretem a testem. Könnyebben barátkozom, kinyílt a világ! Azt tanácsolom, hogy beszélj róla! Oszd meg valakivel, ami bánt, legyen az akár anyukád vagy apukád, a lényeg, hogy megbízz benne. Én 27 éves nő vagyok, csókolóztam már, de még nem voltam férfival. Ne szégyelld, ami veled történt, nem te vagy a hibás! Beszélj róla.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!