Neki pasija volt, majd szakítottak, de nem akart felvállalni

„Misi vagyok és nem reagálni szeretnék egy levélre, hanem a saját, kifejezetten fájó sztorimat akarom leírni. Talán jobb lesz tőle, és hátha tudok egy jó tanáccsal szolgálni a végén” – ennyi bevezetőt írt az alábbi történethez annak beküldője, Misi. Nagyon reméljük, hogy legalább annyiban segíthettünk Misinek, hogy nálunk névtelenül (vagyis álnéven) kiönthette a szívét, ugyanis egy roppant fájdalmas dolgon van ő éppen túl: élete első komoly szakításán.

Ha végigolvasta a történetet, és úgy érzi, szívesen válaszolna valamit Misinek, vagy ha kedvet kap ahhoz, hogy elmesélje saját tapasztalatait, kérjük, ne habozzon, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére! És annyi még álljon itt a biztonság kedvéért, hogy Misi használ egy-két trágárabb kifejezést is, szóval ha önt zavarják az ilyen szavak, legörgetés helyett inkább kattintson tovább!

„Az ősszel múltam 19 éves, úgy érzem, kifejezetten sok élettapasztalattal. Szerencsére viszonylag jó anyagi helyzetből jövök és mondhatni, van egy egyéniségem. Főleg az elegánsabb casual stílust képviselem, mindig ingben vagyok és nem feltétlen hordok nagyon színes dolgokat. Éveken keresztül küzdősportoltam, mindenki szerint hazudhatnék még magamnak néhány plusz évet és ez még fontos lesz: jövőre Angliába megyek egyetemre.

Életem első kapcsolata 14 évesen volt, tartott 2 évig, és azzal lett vége, hogy megcsaltak, viszont néha azóta is összejárunk, most kb. fél éve szakítottam meg vele a kapcsolatot örökre. A szakítás után a szüleim is váltak és mi anyámmal ketten elköltöztünk. Iskolát is váltottam, és az utóbbi négy évemet a belvárosban jártam iskolába.

Itt nagyon sok futó kapcsolatom volt. Elterjedt rólam, hogy nagyon sok mindenkit megkapok, de nem tudok szeretni. Pedig ez nagyon nem igaz, csak senki nem mozgatott meg úgy igazán.

Egészen most karácsony előttig valamivel. Itt összefutottam egy osztálytársam unokatestvérével. Előre figyelmeztettek a barátaink, hogy barátja van, ő az első komoly kapcsolata, ő volt neki az első, 8 hónapja járnak és ne tegyem tönkre. A lánynak is elmondták, hogy engem utálni kell. Úgy is köszönt, hogy

Szia, Stella vagyok, és utálnom kell téged.

Egy szórakozóhelyen voltunk, mind a ketten szeretjük a retrót, szóval táncoltunk, de végig azt mondogattuk, hogy utáljuk egymást. Az este végén viszont kettesben maradtunk, és olyan szenvedélyesen csókolóztam, mint még soha. Beleremegett, amikor hozzáértem, és nekem is nagyot dobbant a szívem.

Még két hónapig kavargattunk úgy, hogy neki pasija volt, majd szakítottak, de nem akart felvállalni, és innen jönnek a problémák.

Nagyon működött a kémia, és beleszerettem, de elmondta, hogy ő még nem szerethet, és várja érettségi végéig. Sokáig vártam, de mivel csak a szűk baráti köre ismert, és az anyjának sem mutatott be, mivel az megtiltotta neki, hogy bárkit hazavigyen, úgy jöttek a veszekedések.

Szépen lassan ő is elkezdett megszeretni, de két héttel ezelőtt elbasztuk, nincs mit szépíteni rajta. Szervezett egy bulit a legjobb fiú barátjának, akit én is ismerek, és a baráti körünkből meghívott minden lányt, még az exét is, kivéve engem. Szerinte nem az volt a megfelelő alkalom, hogy felvállaljon. Nekem viszont fontos volt. Nagyon. És fájt.

Minden talinknál veszekedtünk rajta, a csúcspont egy hete csütörtökön volt. Minden évben lemennek a barátaival (itt az exe is) 3 napra vidékre. Előtte nem nagyon tudunk talizni, pénteken mentek és csütörtökön is csak pár óránk volt egymásra. Én pedig kimondtam neki, hogy ha nem vállalt fel eddig, akkor én nem bízom benne. Ez volt az első nagyon komoly veszekedésünk. Hiába mondta el másnap telefonon, hogy sírt, amikor veszekedtünk, és tudja, hogy fáj nekem. Elmondta, hogy összeveszett az anyjával, és megromlott a kapcsolata a legjobb barátnőjével, mert aki ismer a baráti köréből, az természetesen ellenem van valamennyire, lévén a barátai az exének.

Engem viszont nem érdekelt, megint megbántottam. Hétfőig nem is beszéltünk. Akkor jött haza. Hatalmas csokor virággal vártam, bocsánatot kértem. Órákat beszélgettünk, de most ő volt kemény. Kirakott, és tudom, hogy valahol igaza van. Most pedig eszméletlenül fáj, 16 éves korom óta először szerettem valakit és elkúrtam.

Ha egy tanácsom lehet, úgy hogy tudom, ezt nem lehet visszacsinálni, akkor az az, hogy előlegezzétek meg a bizalmat annak, akit szerettek, és ha bocsánatot kér valami miatt, akkor ne pattogjatok a dolgon. Annyira szerettem volna, hogy működjön, hogy túltoltam. Tudtuk, hogy nyár után mind a ketten kimegyünk külföldre tanulni, mégis olyan nagy volt a vonzalom, hogy belementünk és sikerült elrontani. Legyetek türelmesek, és akkor minden rendben lesz. A megbocsájtás az alapja mindennek.”