Megláttam a félreérthetetlen üzenetváltásokat, azonnal összepakoltam a holmiját

„A mai cikketekkel kapcsolatban szeretném elküldeni saját történetemet” – írja nekünk egy olvasónk, és a sors úgy hozta, hogy az illető Juliána álnéven fog szerepelni nálunk.

A kérdéses cikkben arról volt szó, hogy milyen kérdést tesz fel az ember először, amikor megtudja, hogy megcsalta a párja, és Juliána sajnos pont nemrégiben volt ilyen helyzetben. Nem könnyű erre a hírre jól reagálni, de szerintünk Juliána egészen ügyesen megbirkózott a feladattal, alább mindent elmesél arról, hogy mit gondolt, hogy mit mondott el és hogy mit csinált.

Önnek is van hasonló sztorija? Nagyon örülnénk, ha elmesélné! Kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

„Másfél hónapja derült ki, hogy a volt páromnak viszonya van egy többgyerekes, házas anyával december óta. (A telefonjába nézve láttam meg. Tudtam, hogy nem szép dolog ilyet tenni, de már hónapok óta nagyon hűvös és furcsa volt velem, úgy éreztem, titkol valamit előlem).

Amikor megláttam benne a félreérthetetlen üzenetváltásokat, azonnal összepakoltam a holmiját és mondtam neki, hogy szakítsunk. (Egyébként sem volt már valami rózsás a kapcsolatunk, rengeteget vitatkoztunk az utóbbi időben).

Céloztam rá, hogy szerintem van valakije, de mindent tagadott. (Gyáva voltam elmondani, hogy megláttam a levelezést a telefonjában, eléggé agresszív típus, féltem tőle).

Később megírtam neki, hogy egy kicsit túl sokan voltunk ebben a kapcsolatban, mégis hogy gondolta, talán egy nyílt kapcsolatot képzelt el?

Még magamat okoltam, hogyan is lehettem olyan marha, hogy olyasvalakivel legyek, aki egyszer már elhencegte nekem, hogy ő az összes barátnőjét megcsalta...

Mindent tagadott, azt írta, hogy csak találkoztak néha vele, de semmi olyan dolog nem történt, amire én gondolok.

Gondoltam, hogy elküldöm a lefotózott képernyőt, amiből világosan kiderül minden, hogy teljesen hülyének néz… De úgy éreztem, megalázó lenne, és csak újabb támadási felületet adnék neki, így hagytam az egészet.

Persze bennem is égett a bosszúvágy, rákerestem a nő férjére, gondoltam, elmondom neki, hogy a felesége hűtlen, de beláttam, hogy ez már túl gonosz lenne, és a kisgyerekek miatt is sajnáltam volna.

Nagyon rosszul éreztem magam pár hétig, az önbecsülésem is a béka feneke alá süllyedt, nem tudtam felfogni, hogyan történhetett meg velem ilyesmi. Egy picit jobban esett volna talán, hogyha bevallja a történteket, mintsemhogy tagad...

Most már szerencsére sikerült kihevernem, de nem tudom, hogy ezek után meg tudok-e bízni bárkiben is.”