Közimádatnak örvendek a pasik körében

„Mindig olvasom a blogotokat, de csak most jutottam el oda, hogy véleményt írjak. Az én témám a mai férfiak lennének” – Mirella álnév alatt tesszük most közzé egy újabb olyan olvasónk levelét, aki ahhoz a témához szól hozzá, hogy a nők miért mindig a bunkó pasikra buknak, és a jófiúk, a rendes, megbízható férfiak miért maradnak gyakran egyedül.

Mirellának nem kenyere az álszerénység, azt mondja, simán bármelyik férfit megkaphatná, de ő kifejezetten a rendeseket részesíti előnyben. A rendes pasik meg bármit megtennének egy ilyen nőért, nem? Hát ezt gondolhatnánk, de a helyzet egyáltalán nem ez, Mirella kapcsolatai ugyanis rendre befuccsolnak. Mi lehet a baj? Olvassa el, mit ír Mirella, aztán ha van kedve, kapcsolódjon be ön is a beszélgetésbe, írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére!

„Kezdjük ott, hogy a közimádatnak örvendek a pasik körében. Csinos arc, magas intelligencia, jó humorérzék jellemez. Hatalmas rajongótáborral rendelkezem, mert nem a tipikus plázabarbie vagyok, hanem a régi értékekkel rendelkező hölgy. Nem is esik nehezemre randipartnert találni. De mégis befuccsol nagyon hamar minden „kapcsolatom”. Az ok egyszerű: mindig a kedves fiúkkal kezdek.

Engem nem érdekelnek az izmos, mercis, fukszos, nagyképű verőlegények. Nem érdekelnek a modellkinézetű srácok sem. Az egyszerű, hétköznapi, úgymond „semmi extra” fiúkra hajtok. És ők azok, akik mindig sajnáltatják magukat, hogy a nőknek csak a bunkó pasik kellenek. Nekem nem. Nekem ti kellenétek.

Csak az a baj, hogy első találkozó után, az éjszaka közepén már megírjátok, hogy

Olyan jó érzés, még soha senkibe nem szerettem bele ilyen hamar!

Tessék???? EGY RANDI UTÁN? Legyen benned tartás, ember!

Ti vagytok azok, akik, hogy ha mondom, hogy ne becézz például, mert nem szeretem, akkor azonnal elkezdtek becézgetni és jót röhögtök hozzá. Ennyit a tiszteletről. Nyaltok-faltok az utcán, olyan erővel rántotok magatokhoz, hogy fáj. Reggel héttől hajnali egyig cseteljünk/telefonáljunk 5 percenként, mert ha nem válaszolok azonnal, akkor jönnek az SMS-ek, a hívások, a chatüzenetek, hogy „Baj van???”... Nem, dolgozom, nem érek rá arra, hogy milyen cuki mémet találtál a neten.

És végül, ha ezen túl is teszem magam, és egy hónapot megér a kapcsolatunk, akkor előszeditek az igazi éneteket. Úgy beszéltek a párotokkal, mint a kutyával, mert ti mindent jobban tudtok, és az eddig a szemetekben okos, intelligens nő egycsapásra buta Barbie lesz. És itt mondom, hogy elég. Úgyhogy sok randi és sok befuccsolt, pár hetes kapcsolat után ki merem jelenteni:

Csak annyit kéne, hogy tiszteletben tartsátok a másik kéréseit, és ha valamire azt mondja, hogy nem szereti, akkor ne az legyen a válasz, hogy majd mellettem megszereted. Nem kell mindig a másik nyakán lógni, és két hét ismeretség után már összeköltözésről beszélni. Legyetek férfiak. És miért szeretik a nők szerintetek a „bunkó” pasikat? Mert ők legalább férfiak, még ha a saját módjukon is. Persze nem adom fel, várom a jó fiút, aki tiszteletben tart engem, mint nőt és elfogad olyannak, amilyen vagyok.”