Üzent, hogy mi lenne, ha hozná a barátnőjét is

„Sajnos az én tarsolyomban is van egy eléggé kellemetlen randitörténet, amit megosztanék önökkel” – Emil álnevű olvasónktól jött ez a sztori, és azoknak, akik ismerik a Randiblogot, ezen kívül valószínűleg nem is kell hozzá túl sok bevezető. Igen, megint egy olyan randevú története következik, amit átélni valószínűleg borzasztó kín lehetett, de utólag visszaolvasva egyszerre vicces és tanulságos is a dolog.

Ön is tudna mesélni? Ha van sztorija, küldje be ön is! A Randiblog e-mailcímére bármikor írhat, akár most rögtön is!

„A történet ott kezdődött, hogy én is, mint sok más huszonéves vidéki fiatal, nehezen találtam meg az ismerkedés megfelelő helyszíneit, így hát beléptem a randialkalmazások útvesztőjébe, amit azóta is bánok. Sablonemberek, sablonbeszélgetések, még a felhasznált adatforgalmat sem éri meg az egész, de ez mindegy is.

Barangolásaim közben megtalált egy hölgy, írt egy üzenetet, teljesen szimpatikus volt, egyáltalán nem tűnt nyomulósnak annak ellenére, hogy ő kezdeményezett. Napi szintű üzenetváltások után megbeszéltünk egy személyes találkozót, természetesen az ő lakhelyén, mégiscsak a férfi menjen. A megbeszélt időpont előtt 15 perccel érkeztem a jó forgalomnak köszönhetően, így indult a várakozás a hölgyre, de a várható negyed óra helyett 3/4 lett belőle. Már türelmetlen voltam, mikor jött egy üzenet tőle, hogy mi lenne, ha hozná a barátnőjét is. Hát mondom jó.

Még laza 20 perc várakozás után beültünk hármasban egy bárba, ahol innentől minden közös történetüket végighallgathattam, a haverjaikról, a főnökeikről meg úgy mindenről. Totál külső szemlélőnek éreztem magam. Elmentünk hamburgerezni, ahol már végképp meguntam ezt a helyzetet, és sürgettem a távozást, mire felmerült a kérdés: mikor jövök megint!? Hát cicabogár, soha napján.

Kis autóm nem egy gyors darab, de kitapostam a lelkét, hogy minél rövidebb idő alatt elhagyhassam a környéket. Azért hazafelé elmondtam az életem a visszapillantóba, és nevettem a poénjaimon, hogy legalább a hiányérzetem minimalizálódjon. Azóta a randiapp törlésre került, az ismerkedés pedig pihenőpályára, ezen erősen negatív tapasztalat után.

Dióhéjban ennyi a történet. Remélem, több ilyen nem lesz az életemben.”