Négyszer találkoztunk, újra nő tudtam lenni mellette

Megosztom veletek az én történetem

– így kezdi a Randiblog e-mailcímére beküldött levelét olvasónk, Vilma. És jól teszi, hogy megosztja, mert pontosan erre való ez a rovat, lehet mesélni, mi mindenkire kíváncsiak vagyunk, önre is!

Vilma egy egészen rövid kapcsolatát írja le, sőt, nem is tartja igazi kapcsolatnak, hiszen csak négy találkozóból állt az egész. Abból az első ráadásul nem is sült el jól, de a mélypontot mégis csúcspontok követték. Hogy aztán miért lett vége? Hát mindent természetesen nem fogunk előre elmesélni Vilma helyett a bevezetőben, inkább át is adjuk neki a szót, nézzük tovább a levelet!

„Internetes ismeretség volt, sokat beszélgettünk, éjszaka is online voltam, nem szoktam… Ő már biztos sok lányt elbűvölt a stílusával, de nem érdekelt, már akkor tudtam, nem élhetek úgy, hogy nem ismerem őt. Nagyon hamar személyesen is találkoztunk, este volt, szépen öltöztem fel, nem voltam kihívó, csak mérsékelten jó csajjá változtam (amennyire tőlem ez elvárható). Beszélgettünk, elvarázsolt a stílusa, hasonló volt az értékrendünk és a gondolkodásunk.

Volt már egy-két randim, nem szerettem, ha más fizeti a fogyasztásom, ez számomra vállalhatatlan, nála sem vártam el. Nem tudtam, mire készült. Kiment a toalettre, tapintatosan legyintettem és hátradőltem, nem hittem el, hogy talán sok év kapcsolatfüggőség után egy másik emberrel jól érezhetem magam. Visszajött és közölte, kifizette a számlát, csak pislogni tudtam és kellemetlenül érezni magam, hiszen nem észlelte, hogy fondorlatos tervével teljesen romba döntötte a saját kőbevésett alapelvem (kifizette az én fogyasztásomat is).

Találkoztunk ismét (nem kellett volna, mert közölte velem, benne nem indult el semmilyen érzelem a vacsora után), víz mellé mentünk, sétáltunk, elmesélte, mennyire szeret a parton céltalanul járkálni, meginni valamit a barátaival. Kávéztunk, végre nem engedtem, hogy fizessen, figyelmes voltam, meghívtam. Imádtam a szemét, azt a legjobban. Továbbindultunk, még leültünk egy kicsit a parkban, amikor felmerült benne, jó lenne meginni valamit, menjünk el hozzá. A büszkeségem és a józan eszem ismét elpakoltam jó messzire, mentünk hozzá.

Előkerült Diane Keaton, Jack Nicholson és Keanu Reeves, megadták az alaphangulatot, én választhattam filmet. Csókolt és kedves volt velem, éreztem, hogy együtt érezzük jól magunkat, nem szenvedett, nem küldött el. Volt egy kis kellemetlenség, amit a mai napig sajnálok, de az az este életem második legjobb estéje volt.

Az első ezután következett.

Megbeszéltük, hogy ez így nem jó, az ő részéről ez nem lesz több soha, ő pedig biztos tudta, már érzéseim vannak felé. Azt hazudtam magamnak (neki is), hogy csak kötetlenül találkozzunk, érezzük jól magunkat, így tettünk, kibontottuk az italt, amit hozott (véletlenül olyat választott, amit általában fogyasztok, hmm). Filmet néztünk volna, inkább sorozatot ajánlottam, aztán már nem néztük, nálam töltötte a reggelt is.

Csak néztem, ahogy alszik, és minden levegővételnél megemelkedik a mellkasa. Aztán elment, családi ebédre volt hivatalos. Még beszéltünk egy ideig, majd végleg lezárta azzal, hogy tényleg nem megy részéről ez a dolog, nem akar tovább bántani. A mai napig nem tudtam elfogadni. Megszakította az egyetlen csatornát is, ahol kapcsolatba léphettem volna vele, így már tényleg nem látom.

Négyszer találkoztunk, életem legszebb négynapos „kapcsolata” volt, sohasem fogom elfelejteni, újra tudtam nő lenni valaki mellett.”