Én ezeket a nőket gúnyolom, hiszen nem tudják legyőzni ösztöneiket

„Én is hasonlót látok, hogy a kedves, törődő, nőket meghallgató férfiak csak barátnak, sírópárnának megfelelőek a nők számára, nézzen ki bárhogy” – így indítja a levelét Barakony, akinek természetesen az életben valami kevésbé ritka neve van, de a Randiblogban álnéven szerepel, és a Barakony került éppen sorra.

A témát nemrég Fabríció vetette fel, vagyis inkább vitte tovább, hiszen ő is válaszolt valakinek. Fabríció és Barakony, amint a bevezetőből is kiderül, nagyon hasonlóan látják a helyzetet: szerintük a nők a hibásak azért, hogy a normális férfiaknak semmi esélye a párkereséskor.

Csakhogy Barakony ehhez hozzáteszi, hogy ráadásul igazi alfahímek manapság már nincsenek is – de hogy akkor kik azok, akikre buknak a nők, azt nem meséljük el helyette, kérjük, olvassa el az egész levelet! Ha van kedve, utána aztán szóljon hozzá a témához ön is! A Facebookon is lehet kommentelni, de ha erre az oldalra szánja gondolatait vagy saját történetét, akkor kérjük, inkább a Randiblog e-mailcímére írjon!

„Nemrég két, hobbi miatt újonnan megismert srác mondott el nekem hasonló sirámokat, pedig mindkettő elég közel állt a tipikus jópasi képhez, már amennyire ezt férfiként meg tudom ítélni, mindenesetre pont úgy néztek ki, mint a nők által jópasinak kinevezettek. De más hasonló, egyáltalán nem előnytelen külsejű férfiaktól is hasonlóakat hallok, és mellesleg engem se nyilvánítanak rossz pasinak, és én is ugyan ezt tapasztalom.

Szóval a nőknek a legvonzóbb a nekik megfelelő előadást (az „alfahím” szerepét) előadó igazi színész, akinek nem okoz gondot a játszadozás a nővel, és szemrebbenés nélkül hazudozik neki. Akkor is az ilyen férfi a legvonzóbb a nőnek, ha köztudott, hogy sűrűn cserélgeti a nőit.

És ezek a nők nem gondolkoznak el a csalódások után, csak „minden pasi disznó, és csak dugni akar” következtetésre jutnak, és nem próbálják ki, milyen lenne egy általuk „lúzer”/„nem elég férfi”/„nincs meg vele a kémia”, és a többinek kinevezett férfival, mert lehet, hogy kis időt kéne fektetni a megismerésükbe, mert elsőre nem tűnnek olyan sikeresnek mint az „alfahímet” játszó színésztehetség, pedig lehet, hogy az eddigiekkel ellentétben nem pofáraesés lenne a vége, hanem „húú ezt nem is hittem volna”.

Én is már eljutottam oda, hogy ezeket a tipikus csalódott, valószínűleg öregkorukban majd macskákkal élő nőket gúnyolom, kinevetem, hiszen nem a férfiakkal van a baj, hanem a gondolkodásukkal, és azzal, hogy nem tudják legyőzni az elavult állati ösztöneiket („alfahím” utáni kajtatás), és nem jönnek rá, hogy az emberi fajban olyan már nincs, hogy „alfahím”, csak egy színházi szerep van a női ösztönök beindítására. Ezt a szerepet valaki vagy eljátssza (mert alig vannak gátlásai, mert pszicho-/szociopata), vagy nem, mert undorító gerinctelen féregnek gondolná magát ezért (mert vannak gátlásai és értékrendje). 

Mellesleg szerintem a színészkedéssel szembeni gátlásokkal rendelkező „csakbarát” férfiak is jó színésszé válnak megfelelő számú csalódás, átverés, megalázás után, de nem azért, mert pszichopatává válnának, hanem azért, mert akkor már a nőt tárgyként tekintik, és így gond nélkül azt tudják mondani nekik, amit hallani akarnak.

Nem véletlen, hogy sok 40-es, többségében elvált, jól láthatóan csalódások tömkelegén túl lévő férfi dugja sorra a 20 körüli feszes, formás fruskákat, miközben az idősebb nők is csorgatják a nyálukat a társaságában, csak ők MÁR nem megfelelőek a már jóhoz hozzászokott ex-„jófiú”-nak. Így születnek a fent írt csalódott női sztereotípiák mellé a „minden pasinak csak a fiatal műcsöcsű plázapicsa kell” szövegek.”