Stefi vagyok, 25 éves. Két hete ért véget a másfél éves párkapcsolat, amelyben már együtt is életem a párommal. Rendszeres olvasója vagyok a Randiblognak, de sosem gondoltam, hogy egyszer én is megírom nektek a történetem. Mégis úgy érzem, a rövid kis „mesémből” több hölgytársam is tanulhat majd.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Ha ön rendszeres olvasója a Randiblog Inbox rovatnak, akkor nyilván jól tudja, hogy Stefit az életben igazából máshogy hívják, csak mi adtuk neki ezt az álnevet. Stefi arról ír, hogy legutóbbi párkapcsolata során négy nagy hibát követett el, de természetesen csak utólag olyan egyértelmű, hogy mit kellett volna másként, hiszen ha az ember szerelmes, nem tud hideg fejjel gondolkozni.

Egyet kell értenünk azzal, hogy nagyon tanulságos az alábbi történet, már csak az is példamutató benne, ahogy Stefi belátja a hibáit és megpróbál tanulni belőlük. Ön is volt már ilyen helyzetben? Voltak hasonló párkapcsolati gondjai? Tudna mesélni ön is, esetleg véleményét osztaná meg szívesen itt nálunk névtelenül? Ha igen, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

Egy tinderes beszélgetésből hamar találkozgatni kezdtünk a 30 éves úriemberrel. A randik, a forró csókok és az első szex után úgy éreztem, hogy végre révbe értem. Ám az első szex után hetekig nem jött folytatás, csak találkozgattunk. Bevallotta, hogy neki idő kell majd, hogy kibontakozzon, de szeretne a párom lenni.

Persze én is vak voltam, nem vettem észre a jeleket. A JELEKET, melyekre minden nőnek és férfinek rá kellene jönnie és nem szemellenzőben járnia. Mint kiderült – bár 3 hónapja járunk – ő több lánnyal is szexchatel mellettem. Kiborultam, teljesen összetörtem és elkövettem az első hibát: megbocsájtottam. Már itt nem szabadott volna hagynom, hogy hülyét csináljon belőlem. Dehát a szív nagy úr. Megígérte, hogy soha többé nem fordul elő, el is felejtettük.

Első hiba.

Pár hónapra rá összeköltöztünk. Repdestem a boldogságtól, ő is boldog volt, teltek a szerelmes hétköznapok. Ám a szexuális problémáink nem oldódtak meg. Egyre kevesebb lett, volt, hogy hetekig nem nyúlt hozzám, sőt az orális szex is el lett felejtve, hiszen ő undorodott a dologtól (maximum csak neki lehetett). Kérleltem, próbáljuk meg: pornót néztem volna vele, szexi fehérneműt vettem, pucéran mászkáltam a laskában, de semmi… Mintha nem is léteztem volna mellette, csak mint egy árnyék.

Második hiba.

Aztán jött a nemszeretlek-játék. Ha volt egy-két hatalmas veszekedésünk, ő másnap bejátszotta a „nem vagyok beléd szerelmes” dumát, majd amikor már fulladozva zokogtam éjszaka, azt mondta, hogy nem gondolta komolyan, csak kiakadt a vitánk miatt, maradjunk együtt.

Harmadik hiba.

Itt már a kedves olvasó gondolhatja, hogy mekkora balek ez a nő. Igazad van, abszolút! De ezt még lehet fokozni, hogy végképp kiakadjon az ember.

Tudni kellett a kedves páromról, hogy sok „barátja” van. Köztük lányok is. Ezzel semmi gond nincs, hiszen nekem is vannak férfi haverjaim. Ám egykori párom másképp értelmezte a dolgot: ő szeretett volna kettesben is találkozni ezekkel a lány barátokkal. Eljárni moziba, bulizni, kávézgatni stb… Nem tudom, ki hogy van vele, de én ezt nem tartottam korrekt dolognak, főleg, hogy ezek közül néhánnyal le is feküdt pár éve. Én soha nem mondtam azt neki, hogy kettesben akarok járkálni férfiakkal az éjszakában, mert nem tartottam volna helyesnek a kapcsolatunk szempontjából. Persze a látásmódom miatt is volt elég sok vitánk.

Negyedik hiba.

Végül két hete – egy eljegyzés elhintése után – telefonon szakított velem úgy, hogy az indoka csak annyi volt, hogy nem szeret engem. Persze a barátaitól már kaptam új információkat is, köztük, hogy én lekorlátoztam őt a barátaival és az életstílusával kapcsoltban.

Mindenkitől (barátok, ő barátai, ő családja, saját családom) azt kapom, hogy örüljek, hogy megszabadultam tőle és hogy ilyen ember csak mérgezné az életem. Most, hogy leírva látom a dolgot, magam is elszörnyedek. Ez az ember betört engem, mint egy lovat. Eltűnt az az erős nő, akinek gondoltam magam és helyette csak egy szófogadó, befogott szájú kanca lettem.

Hölgyek, sose tűrjétek ezt! Ne kövessétek el az én négy hibám! Vannak szeretetreméltó, jószívű, kedves férfiak is, akik imádnának titeket! Nem azt kell nézni, hogy milyen a kocsija vagy, hogy mennyire izmos a felsőteste, hiszen ez kevés akkor, ha a szíve helyén egy űr tátong. Nem minden pasi egyforma, csak sokszor mi nők olyan dolgokat is eltűrünk, amelyek nem méltók hozzánk.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!