Magasabb nálam – gondoltam, ennyi volt

„Ne ítélj előre, avagy szerelem szokatlan formában” – ezt a címet adta saját levelének az alábbi történetet beküldő fiatalember, Izsó. Az ő történetében az a szokatlan, hogy olyan helyen ismerkedett, ahol azt gondolta, nem fog összejönni, és olyan nővel jött össze, aki egyáltalán nem az esete. Sőt, ő sem az esete ennek a bizonyos nőnek. De mégis összejöttek, és Izsó nagyon érdekes következtetésekre jutott ebből a tényből.

Izsó azt is megadta a Randiblog e-mailcímére beküldött levelének tárgymegjelölésében, hogy a Jobban járok, ha egy más nemzetiségű embert megtanítok magyarul című levélre reagál, és ebből azt is sejteni lehet, hogy itt egy internacionális szerelemről van szó. Szóval tényleg rengeteg szempontból szokatlan ez a történet, kérjük, olvassa ön is szeretettel! Ha hozzáfűznivalója volna, vagy ha szívesen elmesélne valamit álnéven, akkor írjon nekünk bátran és bármikor a fenti címre!

„Kora 30-as pasi vagyok, ha meglátnál az utcán, azonnal beskatulyáznál. Szolibarna, izmos és a jóképűnek mondott vagyok, és 5-ös BMW-vel járok. Azért írom így, mert én egyáltalán nem vagyok elájulva magamtól, de a sztori megköveteli, hogy ezzel tisztában legyél.

Alig 3 hónapja találkoztam egy hölggyel, akivel Tinderen futottunk össze. Nem sok jó tapasztalatom van a tinderes dolgokkal, rendszeresen töröltem és raktam fel újra a telómra. Aki volt már fent Tinderen, az tudja, miért...

Nála úgy éreztem, végre nem egy lelketlen és számító valakivel van dolgom, gyanúsan normálisnak tűnt, így már az első beszélgetésünk alkalmával randira hívtam. A képein átlagos, mosolygós lánynak tűnt, megjegyzem, a képei is átlagosak, – semmi pucsítós, mellkidobós, kacsaszájas baromság! Nem voltam benne biztos, hogy tetszeni fog, de úgy éreztem, hogy egy próbát mindenképp megér.

Kapásból meglepett, hogy magasabb nálam kicsivel, gondoltam is, hogy majd udvariasan iszunk egyet, majd elköszön tőlem és ennyi volt… Nem így lett! Meg kell mondjam, sokkal jobban tetszett, mint a képein, és bár nem kívántam nálam magasabb nőt magamnak, már amikor megláttam, úgy éreztem, hogy ő kell nekem. Nem is foglalkoztam sokáig tovább azzal, hogy magasabb 2-3 centivel.

Mivel annyit csalódtam már életem során, annyiszor hazudtak a szemembe, annyiszor ferdítettek és kaptam féligazságot, hogy most már mondhatni 2 lábon járó hazugságvizsgáló lettem.

Ennél a nőnél soha semmi jelét nem láttam a fentebb felsoroltaknak. Egyszer sem és azóta sem!

Iszonyatosan jó, ha valaki egy ilyen őszinte és lojális párt talál magának.

Eltelt egy hét, és már kapcsolatban is voltunk. Csodáltam ezt a nőt, ezért nem is igazán foglalkoztam azzal, hogy nem az ideálom. Amikor viszont eljött az első intim pillanat, az első reakcióm kb. az volt, hogy „Úristen, de izmos háta van” és „milyen sok tetkó” van rajta. Nem tűntek fel ezek addig, legalábbis az nem, hogy ennyire, mert mindig úgy öltözött. Képzeljetek el egy crossfittes csajt, na ő kb. olyan. Jött is a pánik, hogy ezzel a külsővel, vajon tudok-e és akarok-e majd együtt élni, és hogy most mi lesz. Mivel mindig a feminin hölgyekhez vonzódtam, ez egy éles váltás volt számomra.

Annyi mindent kaptam és kapok tőle lelkileg és az élet egyéb területein, hogy 2 hónap elég volt ahhoz, hogy megbékéljek ezzel és elfogadjam őt úgy, ahogy van. Kétségem volt bőven, hiszen a csinos, formás, nőies nőkre buktam és féltem attól, hogy egyszer talán betoppan az életembe egy ilyen csinibaba, akit mindig is az illúzióimban láttam, és „elszed” majd a páromtól, esetlegesen elhúzza az orrom előtt a mézesmadzagot, majd koppanok egy nagyot, és akkor majd pofánköpöm saját magam, amiért hagytam, hogy egy illúzió és a farkam vezéreljenek. 

Alapból hosszú távra akartam tervezni, de a külseje eleinte igencsak elbizonytalanított. Tizenéves gyakorlatnak vetettem véget, amikor vele összejöttem és mellette maradtam. Nagyon örülök neki, hogy ennyire meg tudtam szeretni, és hogy már messze nem érdekel annyira külső. El tudtam engedni az ilyen típusú gondolataim és félelmeim. Egy biztos, saját magunkon dolgozni a legeslegnehezebb... Egyébként neki mindig nála magasabb pasijai voltak és idősebbek is mint ő. Kivételek vagyunk mind a ketten egymás életében, ehhez kétség sem fér. Ő holland, nem akartam magamnak holland nőt, magyart akartam, a nyelv, a kultúra, a temperamentum, a minden miatt. Érdekes mód, ahogy ő jött, ez a berögződésem elmúlt. Már az sem zavarna, ha életem végéig hollandul kéne beszélnem. Sőt, remélem, fogok is.

Jaaa, tanul magyarul, ugyanis a karrierem Magyarországra hív, ő pedig jön velem, legalábbis egy hónapig teszteljük majd, hogy ő el tudja-e majd fogadni, mint új otthonának. Hadd ne mondjam, a lehetséges végkimenetelek és buktatók száma végtelen. Rengeteget beszéltünk/beszélünk róla, de igazából akkor derül ki minden, mikor már ott vagyunk.

Megadja nekünk az esélyt, ami oltári nagy dolog. Egy ekkora volumenű elhatározást és szándékot nem szabad természetesnek venni vagy ellazáskodni.

Rá kellett jönnöm, hogy meg kell szabadulnom az illúzióimtól, különben csak egy vágyálmot kergetek, ami a boldogságom útjában áll. Nagyon értékelem a párom; hogy ez csak neki köszönhető-e, vagy annak, amit tőle kapok, vagy a sok csalódásnak, vagy hosszú szingliéveknek, nem tudom. Valószínűleg mindegyikből egy-egy, kisebb-nagyobb szelet.

Mit kívánhatnék még?”