Mit tegyek, ha betegesen monogám vagyok?

„Arra gondoltam, ne csak a harmincasok osszák meg érdekes tapasztalataikat” – ezzel a felütéssel kezdődik Kornél álnevű olvasónk beszámolója, amivel nem is tudnánk jobban egyet érteni. Mi mindenkire kíváncsiak vagyunk, de akikről kevesebbet szoktunk hallani, azokra egy kicsit még jobban!

Kornél az ötven felé közeledik, így aztán különösen érdekesek számunkra a tapasztalatai arról, hogy milyen az internetes társkeresés egy ilyen korú férfi szemével. Nem szeretnénk előre lelőni semmilyen poént, de annyit hadd bocsássunk előre, hogy a társkeresés ennek a korosztálynak sem könnyű, sőt! Kornél egy eléggé költőinek hangzó kérdést is feltesz, de azért ha önnek vannak válaszai, ne fogja vissza magát, írjon nekünk ön is a Randiblog e-mailcímére!

„A budapesti agglomerációban élek, az átlag feletti életszínvonalon, de nem hivalkodóan.

Pár hónap múlva 50 éves leszek. Szerencsés genetikai csomagot kaptam az élettől. Negyven körülinek szoktak látni, akik nem ismernek. 181/90, sportos és ha nem is egy ügyeletes médiamacsó, de mindenképpen a sármos, amivel jellemezhető a megjelenésem.

A múltam részletei nem ide tartoznak, a lényeg, hogy pár hónapja újra ismerkedem.

Az aranyásókat, szexpartnerkeresőket és az unatkozókat igyekszem kizárni.

Valami őrült romantikus hajlamból adódóan még mindig a PÁRT, TÁRSAT keresem. Mit tegyek, ha betegesen monogám vagyok?

Természetesen én is az egyik legnagyobb társkeresőn ismerkedem. Az elmúlt két hónapban 3 hölggyel is találkozgattam (egymás után), mind 39-44 évesek voltak. Elváltak, kiskorú gyerekkel vagy gyermektelenül.

Mindegyikükkel találkoztam 3-6 alkalommal. Tehát az első találkozás és a második után is fennállt egy közös szimpátia. Gondolkodás nélkül elfogadták a vacsorameghívásokat vagy ebédeket. A mozi- és koncertmeghívásokat. De volt közös leruccanás vidéki borfesztiválra is.

Ennyi találkozó alatt jó esetben gyakorlatilag addig jutottunk, hogy belém karoltak. Vagy inkább azt sem.

Mindegyik kinyilvánította, hogy intellektuálisan és emberileg is vonzódik hozzám, de nincs meg a kémia. És bár nem tudják, hogy annak hányadik találkozón kell jönnie, de talán majd…

Mindeközben saját elbeszéléseikből tudom, hogy az előttem folytatott ismerkedésük során akár 2 hetes ismeretség után gond nélkül akár 1 hétre elutaztak külföldre az aktuális úriemberrel.

Háááát, szerintem, ha valakivel az első két találkozás alapján nincs kémia, az már nem is lesz.

A legfurcsább az egészben, hogy a hölgyek mindegyike állandó társra vágyik. Együttélésre, szerelemre, biztonságra, stb… Ennek ellenére, ha jól látom, egy teljesen felületes életet élnek. Az aktuális kiválasztott udvarló (aki egyébként akár jó szándékkal igyekszik) nem másra kell, csak hogy kielégítse az életszínvonal-elvárásaikat. Nem beszélhetünk (elnézést a fogalmazásért) kurvákról, hiszen eszükben sincs semmiféle intimitást adni cserébe. Egyszerűen, amíg a férfi hagyja, addig ismerkedésnek álcázva „finanszíroztatják” az utazási, kulináris és kulturális vágyaikat.

A következtetéseket, amik bennem megfogalmazódtak, nem írnám le nyilvánosan, de nagyon kíváncsi lennék, más férfiaknak is vannak-e hasonló tapasztalataik. Én vagyok peches, vagy ahogy kezdem sejteni, egy újabb eltorzult trenddel találkoztam?”