Amikor kibököm, már látom, hogy keresik a kibúvót

„Sosem írtam még önöknek, bár évek óta olvasom a blogot. Már Emília történetét olvasva is megfordult a fejemben, hogy most jött el az ideje a levélírásnak, de Krizosztom levelére végképp megérett az elhatározás” – így vezeti be az alábbi levél beküldője, Isméria a mondanivalóját, és mindjárt olvashatja is egyben, hogy miért érezte ő pont most úgy, hogy írnia kell, csak előbb még pár dolgot hadd szúrjunk ide.

Egyrészt Emília történetéért kattintson ide, illetve Krizosztom írását is érdemes itt átfutni, mielőtt elmélyül Isméria levelében. Másrészt mindig mondjuk, és most se maradhat ki, hogy természetesen az ön tapasztalatait is várjuk ebbe a beszélgetésbe, kíváncsiak vagyunk az ön válaszára az Isméria által alább feltett kérdésre. A Randiblogban bármikor mesélhet névtelenül, akármilyen, a párkapcsolatokhoz kapcsolódó témában, csak írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére!

„Hasonló anyagi hátterű és kinézetű nő vagyok, mint Emília, csak idősebb kiadásban, ezért is fogott meg a levele. Annak ellenére is sokan megfordulnak utánam az utcán, hogy nincs műmellem és kacsaszájam. Magas, vékony, csinosnak mondott 43 éves nő vagyok, akit a legtöbbször 30 évesnek tippelnek, de 33-35 évesnél még sosem néztek többnek.

A boldognak hitt, több éves párkapcsolatomnak pár hónapja lett vége, ugyanarra a sorsra jutottam, mint mostanában a legtöbb negyvenes nőtársam: elhagytak egy huszonéves lányért. Az online ismerkedésbe eleve bele sem mertem fogni a szingli barátnőim sorozatos rossz tapasztalatai alapján. Elmondásuk szerint a férfiak általában netről leszedett modellek fotóival, vagy 10-15 évvel korábbi fényképeikkel regisztrálnak fel, tehát véletlenül sem úgy néznek ki a profilfotón, mint amikor megjelennek a találkán, ezáltal igen nagy csalódást okozva.

Jobb híján elkezdtem újra szórakozóhelyekre járni és ott ismerkedni. Addig minden jól is megy, amíg rá nem kérdez a koromra a hozzám ismerkedni odajövő illető. Ekkor megkérem, hogy tippelje meg. Ő mondja a szokásos 30-32 évet, s erre mondom, hogy sajnos nem, már négyessel kezdődik a korom. Erre kikerekedik a szemük, hogy az kizárt, de ha mégis így van, akkor pontosan mennyi is? És amikor kibököm, hogy hamarosan 44 leszek, akkor már látom, hogy keresik a kibúvót, amivel leléphetnek.

A barátnőim javasolták, hogy hagyjam meg őket abban a hitben, amennyinek néznek, hiszen más nők is letagadják a korukat. Sajnos (?) én őszinte, korrekt ember vagyok, gyűlölöm a hazugságot, és úgy vagyok vele, hogy előbb-utóbb úgyis kiderül a valós korom. Ha pár hónap után után hagy el emiatt, amikor esetlegesen már szerelmes vagyok belé, az még rosszabbul fog esni, mintha rögtön otthagy a buliban. Szóval én szeretem mielőbb letisztázni a dolgot, ezért mindig „pórul is járok” sajnos, mert egy 35-40 feletti nő már öregasszonynak számít egy férfi szemében. Persze 1-2 éjszakás viszonyra mindenki szívesen ajánlkozik, de én nem ezt keresem.

Az elvárásaimat/igényeimet már leadtam a minimálisra, nem válogatok. Van lakásom, amit Emíliával ellentétben szívesen megosztanék a leendő párommal és az sem érdekel, hogy van-e autója vagy nincs. Ahhoz ragaszkodom egyedül (ami szerintem normális), hogy legyen állása/munkája, amiből megél. Szóval nem probléma, ha albérletezik vagy szülőkkel lakik, csak tartsa el magát.

A 40-45 éves, korosztályombeli férfiak szinte rám sem néznek, mind a huszonéves nőket hajtják, ezért jobb híján már harmincas srácokkal ismerkedem, mert náluk még „futhatok” a MILF kategóriában, viszont velük igen kevés esélyt látok normális, hosszú távú párkapcsolat kialakítására.

Kifejezetten a harmincas-negyvenes férfiak tanácsát szeretném kérni: tényleg hallgassak a barátnőimre és tagadjak le 10-12 évet a koromból, hogy meglegyen számotokra a fiatal barátnő illúziója? Tényleg az kell nektek, hogy valaki rögtön hazugsággal indítson egy ismerkedést? S ha néhány hét/hónap múlva mégis kiderül a valós korom, amikor már érzelmek is kezdnek kialakulni, vajon el fogtok hagyni miatta?”