Ne haragudjak, amiért eltűnt, de neki van barátnője

„Tudom, hogy sokak számára a történetem egy unalmas naiv lánysztorinak fog hangzani, és valószínűleg én is így gondolnám, ha ez nem éppen velem és nem így történt volna meg. Egyáltalán nem óhajtok pálcát törni mások felett, főleg nem a férfiak felett, hisz valljuk be, mi nők sem vagyunk szentek.”

Az Amaranta álnév jutott a fenti bevezetővel kezdődő levél beküldőjének. Amaranta egy munkahelyen kezdődött kapcsolatot ír le, és jól tudjuk, hogy a munkahelyi kapcsolatok gyakran rosszul végződnek. Hát sajnos így volt ez ebben az esetben is, mert a dolgot az komplikálta, hogy a férfinak, akibe Amaranta szerelmes lett, volt barátnője. Természetesen nem áruljuk el, hogy pontosan hogyan és mi lett a vége, de arra emlékeztetni szeretnénk önt, hogy ha hozzászólna, vagy ha van önnek is egy története, amit szívesen elmesélne nálunk, akkor bármikor írhat a Randiblog e-mailcímére, akár most azonnal is!

„Rólam annyit, hogy egyelőre közelebb vagyok a harminchoz, mint a negyvenhez, szóval azért már láttam ezt-azt az életben. Barátaim, ismerősök és ismeretlen ismerősök szerit nagyon kedves és szeretetre méltó, jó ember vagyok. Egyből tegyük is hozzá, hogy nem tökéletes... Az elmúlt években szerelmi téren nem voltam túl szerencsés, és az a sok negatív tapasztalat bizony megkeményítette a szívemet.

Olyannyira, hogy teljesen biztos voltam abban, hogy sem hinni, sem szeretni nem fogok igazán újra az életben. Volt néhány próbálkozó, akik mellett nem éreztem igazán jól magam. Majd szépen lassan, de jó alaposan „bezárkóztam”. Így aztán elfogadtam, hogy nekem ez jutott, ezzel kell együtt élnem. Természetesen, amikor mindezt beláttam, hogy ez az én sorsom, az élet azonnal felülírta.

Mikor egy nap bementem munkába, ott volt egy új kolléga. Az első pillantás és kézfogás alkalmával megállt a világ a számomra. Mintha egy Hollywoodi mozi elevenedett volna meg egy másodperc törtrésze alatt. Mintha ismertük volna egymást, minden azonnal a helyére került és teljes természetességgel voltunk egymás irányában. Tudtam, mikor mit érez és úgy vettem észre, hogy ezt ő is így élte meg, mert mindig kereste a társaságomat, munka után csak azért ott maradt, hogy beszélgethessünk… Megnyíltam neki egyből, természetes volt vele minden.

Természetesen kiderült, van barátnője, így ezt teljesen tiszteletben tartottam én is és ő is, tehát nem csalta meg őt és ezt én se kértem tőle, mert az egy igazi jellemzés egy emberről. Sorsszerű találkozás volt, legalábbis én úgy érzem, mert ilyet még soha nem éreztem, és el se hittem, hogy ilyen lehetséges. Tényleg igaz minden cikk, ami azt taglalja, hogy milyen érzés is a lelkitársaddal találkozni. Ettől függetlenül mindig kereste a társaságomat, és mindent megtett, hogy a közelemben legyen.

Elkezdtünk SMS-t váltani, napok, hetek teltek el így. De amikor kezdett forrósodni a hangulat, egyszer csak küldött egy üzenetet, hogy visszamegy az előző munkahelyére és a barátnője közelébe. Első pillanatban szikrát se kaptam, de úgy voltam vele, hogy tegye azt, ami boldoggá teszi, hisz nekem ő túlságosan is fontos, hogy szenvedni lássam.

Így minden jót kívántam neki, és egy hatalmas öleléssel elbúcsúztunk. Ott akkor csak annyit mondott, hogy mindenképpen ír majd nekem, mert nem akar elveszíteni, mert én voltam az ittléte alatt a legjobb dolog, ami történhetett vele, mennyire örül nekem és mennyire kedves lány vagyok. Így utólag belegondolva valószínűleg pont én voltam az oka, hogy elment, mert túlságosan nagy veszélyt jelentettem a számára. Félig belehaltam a döntésébe, de nem volt választásom, megpróbáltam ezzel az egésszel együtt élni és reméltem, hogy idővel majd minden a helyére kerül benne.

Majd egy hét elteltével kaptam tőle egy üzenetet, a szokásos sablont, hogy vagy, mi van veled és társai... Válaszoltam neki, hisz hiányzott nekem. Majd a következő üzenetében már azt taglalta, hogy szakít a barátnőjével, mert nem jó vele, nem bír mellette lenni és nem is akar. Engem akar, többet akar tőlem és azt, hogy nagyon hiányzom neki, semmi sem olyan már neki nélkülem. Sokat gondol rám és szeretne minél előbb visszajönni ide, ahonnan „elmenekült”, hogy meglátogasson engem és néhány barátját is. Az egész este intenzív üzenetváltással telt, majd aznap este azzal zártuk a beszélgetést, hogy másnap ír és legyek jó és ne csináljak semmit, amíg vissza nem jön...

Mondanom se kell, azután egy hétig semmit sem hallottam felőle. Félúton ráírtam, hogy jól van-e, mert nem hallottam felőle és csak tudni szeretném, hogy jól van-e. Semmi válasz. Így a 8. napom írtam neki, hogy nem igazán értem, hogy mi volt ez az egész, de úgy érzem, nem azt mutatta magából, ami valójában, és ez nekem fáj. Na, néhány perc múlva jött az üzenet, hogy ne haragudjak, amiért eltűnt, de neki van barátnője.

Nagyon sokat gondolt rám és ránk és tudja, hogy jó lenne velem, de ott a barátnője és nem akarja megcsalni, mert ő bizony soha senkit nem csalt meg és ez velem szemben se lenne fair. Egyébként tudja, hogy flörtölt velem, de talán túl intenzíven, és ez volt félreérthető. Ne haragudjak rá, nem akart félrevezetni, de ez az igazság, ő őszinte velem.

Azt, amit abban a pillanatban éreztem, nem igazán lehet szavakkal kifejezni. Miféle őszinteségről beszél?! Ő keresett meg! Ő mondta, hogy nem akar a barátnőjével együtt lenni, hogy hiányzom neki, hogy többet akar... Most látom csak, hogy mennyire határtalan hazugságban volt részem, hogy mihez is asszisztáltam. Elvitt magával mindent, ami bennem még pislákolt. A reményt, a hitet, a bizalmat és a szívem egy részét is.

Hogy hogyan tovább?! Nem tudom, nem látom és egyelőre nem is érzem. Egy biztos, a remény pislákoló lángját is eloltotta bennem, megölte, meghalt. De kedves férfiak, fiúk és pasik! Őszinteség, csak ennyit kérünk! Nem kell minket etetni, nem vagyunk halak, nem kell hazudni, hisz emberek vagyunk mi is! Nem baj, ha valami nem kell! Csak ha tudjátok, hogy valakit megbántottatok és tudjátok, hogy fáj neki minden, akkor ne kavarjatok vissza önző hazugságokkal csak a saját szórakoztatásotokra. Mert elég, ha valami egyszer fáj, méghozzá nagyon. Nincs szükség arra a bizonyos tőrre, hogy bennünk van és még jó alaposan meg is forgatjátok. Ettől nektek jobb???!”