Úgy gondolom, ki kell mondani: a szerelem döntés kérdése

Olvasom a cikkeket, a feladós srác levelétől sikítani tudtam volna, amikor teljesen leírta magát. De a másik, „minden összejön és szép lesz csak akarni kell” oldal is ugyanilyen fals hozzáállás.

Ezzel a bevezetővel kezdődött Jónás álnevű olvasónk levele, és hadd segítsünk: a feladós srác, mármint aki feladta a küzdelmet a nőkért, Brúnó volt, arra pedig, hogy valaki azt mondja, hogy csak akarni kell és menni fog, talán jó példa Hilárion beszámolója. Lehet, hogy önhöz az egyik vagy a másik közelebb áll, Jónás viszont azt mondja, szerinte az igazságot valahol a kettő között kell keresni.

Jónás fő mondanivalóját a címben kiemeltük, és feltételezzük, hogy lesznek olyanok, akik azért hozzátennének valamit ehhez a megállapításhoz saját életük, személyes tapasztalataik alapján. Ha ön így érzi, írjon nekünk ön is a Randiblog e-mailcímére, szívesen hallanánk önről is!

„Amit sok év után látok, az valahol a kettő közt van.

Az ember nem tudja irányítani a másik fél érzelmeit és döntéseit. Minden praktika, ami erre irányul teljesen felesleges, mert ha valaki nem akar veled lenni, akkor nem is lesz. De ha akar, akkor megteszi a kellő lépéseket. Neked csak annyi a dolgod, hogy a feldobott labdát észrevedd és időben le tudd csapni.

A kor behatárolja az érzelmi viselkedéseinket. A húszas években mindenki nyitott, ismerkedik, bulizik, nincs felelősség, nincs lakás + család + karrier + ezernyi gátló tényező. Nyitottak vagyunk, és tombol az optimizmus és majd én megmutatom érzés, de ott van bennünk a hormonok garmadája és már arra is beindulunk, ha fürdőruhában látjuk az ellenkező nem képviselőjét. Persze, hogy könnyebben ismerkedünk, könnyebben nyitunk, könnyebben fogadjuk be a másikat. Egyszerűbben alakul ki romantikus kapcsolat is. Idősebben (35-40 felett) viszont már tapasztalat és hosszú évek munkája is része az életnek, kevesebb nyitottság, több gyanakvás, kevés új ismerős, a régiek pedig gyerekeznek és házasok már. Itt az ismerkedés is nehezebb, mert komoly kompromisszumok kellenek (1-2-3 gyerek, válások, létező és eltérő egzisztencia, kialakult világlátás, stb.).

Úgy gondolom, ki kell mondani:

Fiatalon gyorsan döntünk, idősebben nehezebben. De minden esetben ott van, hogy eldöntöm, én azt a másikat akarom, vele akarok lenni és ezért lemondok részleges szabadságomról. Képes vagyok eldönteni, hogy meg fogom szeretni és keresem azt, amibe bele tudok szeretni. Ugyanezen döntés az, amikor az érzéseket kihagyva csupán szexkapcsolatot keres valaki, vagy ha csupán a pénzügyi oldal érdekli. Ezért van olyan pár, amikor rémesen kinéző férfi mellett nagyon szép nőt látunk és valódi érzelmeik vannak. Mert a nő eldöntötte, hogy márpedig meg akarja szeretni a pasit (lásd Szabina levelét). Két ember sosem szereti a másikat ugyanúgy, mint ahogy őt szeretik. Ez teljesen normális dolog, de itt jön be a befogadó oldal elfogadási képessége, hogy elfogadom azt a szerelmet, amit a másik nekem ad. (Lásd: „könyörögtem neki, hogy feküdjön le velem…. „  „mert annyira félt, hogy, csalódást okoz”.)

A feladat az, hogy megtaláljuk a másik személyt aki ugyanakkor, ugyanott képes meghozni a saját döntését, ami a miénkkel megegyezik.

Sok sikert mindenkinek.”