Arra, hogy albérletben lakom-e, nem a megfelelő választ adom

A Tinder és a céges randizás margójára

Különösebb bevezető nem volt az alábbi, kettő sztorit tartalmazó levélhez, csak a fenti tárgymegjelölést fűzte hozzá a beküldő, akinek a Zdenkó álnevet dobta a gép. A tárgymegjelölés pontosan azt tartalmazza, hogy miről szól a két történet: az egyik egy olyan kapcsolatot mesél el, amelyik a Tinderen indult egy sikeres match után, a másik pedig arról szól, amikor Zdenkónak megtetszett egy lány a munkahelyén.

A két történetben nem csak az a közös, hogy mindkettő Zdenkóval esett meg, hanem az is, hogy milyen kurtán-furcsán értek véget, még azelőtt, hogy igazából rendesen elkezdődtek volna. Önnek is volt része hasonlóban? Az alábbi két sztorit olvasva ön is szívesen elmesélne valamit? A Randiblog e-mailcíme folyamatosan az ön rendelkezésére áll, kérjük, írjon nekünk, akár most azonnal!

1. Tinder

„Sikeres „meccselés”. A csaj még a Facebook-profilját is megadja, hogy ott folytassuk a kommunikációt. Látom a képeket, az adatokat (az adatvédelmi beállításokról a hölgy nem sokat tud sajnos); katt az „add friend” gombra, amit ő azonnal visszaigazol.

A hét elején vagyunk. Csütörtök vagy péntek lehet potenciális talinap. Ő többször kihangsúlyozza, hogy telt, és fogynia kell, én azt mondom, nem gond, sőt, kifejezetten jók a képei (különös tekintettel a mosolyára). Hogy én mekkora „cukor” vagyok, bókol kedvesen.

Kedd. Rövid beszélgetés még a Mindenszentek előtt munkáról, családról. Annál a kérdésnél, hogy albérletben lakom-e, a nem megfelelő választ adom 30 évesen (otthon, azaz családdal). A beszélgetés leül, csütörtök délután arra a kérdésre, hogy pénteken lesz-e ideje talizni, nemleges választ ad, de sok sikert kíván, majd azonnal töröl, válaszra sem méltatva.

Hölgyeim: ki lehet írni Tinderre nyugodtan, ha elvárás a kocsi, saját lakás, esetleg a magasság/kiló értékeket is, és akkor nem raboljuk egymás idejét. Ha pedig telt vagy, akkor előbb fogyj le, és utána regisztrálj be. Az külön vicc, amikor az elvárások olyan nőtől jönnek, aki egy panelban lakik 2 emberrel. El kéne dönteni, hogy párkapcsolatot vagy kényelmet kerestek.”

2. Céges

„Ez annyira gáz, hogy szóra sem érdemes. De próbáljuk meg: új kolléganő, betanítom. Cirka 1 évet dolgozunk együtt. Multikulti. Rájövök, hogy érzek iránta valamit. Megvannak a közös sztorik, érdeklődési kör. Jelentkezek egy másik csapatba, mert az ottani munkakör jobban érdekel. Addig, amíg át nem megyek, nem fedem fel az érzéseim. Mint kiderült, jól is tettem.

Átmegyek. Tartjuk a kapcsolatot, néha együtt ebédelünk. Tudom, hogy keresi a párját, és még tinderezik is. Elhívom étterembe, nem érti. A jelzés egyértelmű, megmagyarázom, a válasza elutasító, mert szerinte a munka- és baráti kapcsolat az, ami közöttünk működhet. Nem gond, tényleg, viszont hozzáteszi, hogy ha akarom, meg is szüntethetjük a kapcsolatot, ha zavar a nemleges válasz.

Álltam a rendelkezésére készséggel ez ügyben, ha már cirka 30 éves fejjel sikerült középiskolás szintre vinnie az ügyet.

Borzasztó, hogy a mai lányok milyen elvárásokkal/értékrenddel/kommunikációs készséggel rendelkeznek, arról nem is beszélve, hogy numero dos esetén a közös ebédek kapcsán körvonalazódott, hogy

1. régóta keresgél,
2. talán nem is volt komoly kapcsolata még.

És nem, nem vagyok Adonisz, de egyik „áldozatom” sem volt magasabb pozícióban azon a bizonyos skálán.

Egyébként átlag felett keresek, beszélek 2 idegen nyelvet folyékonyan, és azért lakok még otthon, mert segítek a jelzáloghitel kifizetésében (= kvázi átlag családi helyzet). A multikultis lányok egyébként esélytelenek, mert a legtöbb csak a külföldit szereti és irreálisan magas elvárásokkal rendelkezik. Egyre több a 30 felett még mindig szingli nő, akinek évek óta nem volt komoly kapcsolata, és a rugalmas munkaidő mellett ezt aligha lehet a munkára fogni egy multinál.”