Amikor jeleztem, hogy többet akarok, jött a kifogás

Majdnem 30 éves vagyok, nő, azt mondják szép, okos, talpraesett és nagypofájú, az utolsóval én is maximálisan egyetértek… Amaranta levelére reagálnék, aki egy olyan bevezetővel kezdte az írását hogy „egy unalmas naiv lánysztori”

Amaranta leveléért ide tessék kattintani, azt meséli el benne egy harminc és negyven közötti olvasónk, hogyan alakult a viszonya egy olyan férfival, akinek volt barátnője, és aki hosszas flörtölés után végül mégse áldozta be már meglévő kapcsolatát az új románcért. Hasonló sors és hasonló álnév jutott a fenti bevezetővel kezdődő, és alább teljes egészében olvasható levél beküldőjének: Klementina.

Klementina alább először is sorstársnőjéhez szól pár gondolattal, és persze rajta keresztül mindenkihez. Aztán a saját történetét is elmeséli, aminek a végkimenetele hasonlít ugyan ahhoz, amit Amaranta leírt, de Klementina és az ő szerelme között azért teljesen más volt a viszony, mások voltak a körülményeik is. Ön szintén szívesen mesélne itt a Randiblogban? Megtiszteltetésnek vennénk! Kérjük, ha van kedve, küldje be az ön saját történetét a Randiblog e-mailcímére!

„Azt gondolom, még akkor sem tehetné ezt senki egy másik emberrel, ha naiv, nyilvánvalóan a faszi, akit ő lelkitársnak leír, csak dugni akart. Mivel ez nem jött össze, hát felszívódott, sajnos ez van, a férfiak ilyenek, tisztelet a kivételnek, de úgy gondolom, nincs kivétel, evolúció-fajfenntartás, megragadtak ezen a szinten, egész biztosan vannak nekik is érzelmeik, de valahol máshol gyökereznek, mint a nőkben. Lehet megsértődni ezen, érvelni ellene, de ha egyszer erre lettek teremtve, hát na, mi nők pedig a gyermeknemzésre. (És természetesen nekünk is vannak hibáink, de most nem ez van terítéken.)

Saját tapasztalat és a körülöttem élő nők – nem naivak – mégis ugyanebbe a csapdába sétálnak bele! Kedves fiú elmond minden szépet és jót, odaadó, miután megvolt a szex, már nem áll készen komoly kapcsolatra és eltűnik... Minden alkalommal, mikor egy barátnőm elmesél egy ilyen sztorit, rákérdezek egy férfi haveromnál, hogy szerinted ezt miért teszik/teszitek? A válasz ugyanaz: „csak dugni akart, szivem, ennyi.”

Leírom Amarantának a saját élményemet ezzel kapcsolatban, tudja, nincs egyedül! Kicsit mindig jó más nyomorát hallgatni...!

8 évvel ezelőtt találkoztam egy férfival, akibe első látásra (csókra) szerelmes lettem, sajnos vagy nem, az élet úgy hozta, pár hónap után elköltöztem a városból, és nem sokkal rá össze is ismerkedtem mással – bánatomban. Ez olyannyira jól sikerült, hogy kb. 6 évig együtt is voltam ezzel a sráccal, persze ez idő közben is tartottuk a kapcsolatot „életem szerelmével”, néha rámírt, beszéltünk, de semmi komoly. Telt-múlt az idő, ellaposodott a kapcsolatom, és amikor 6 év után újra felkeresett, úgy éreztem, megint szerelmes vagyok, pedig csak cseteltünk, annyira felkavart. Természetesen szakítás lett a kapcsolat vége, persze nem csak emiatt.

Találkoztunk, és úgy éreztem magam, mint egy csitri, teljesen elvarázsolt, fantasztikus volt vele, mint régen, de mivel még mindig más-más városban éltünk, a találkozások elég ritkák voltak. Rengeteget beszéltünk, odavoltam érte, azt éreztem, ő is (mivel a szavai ezt tükrözték), de természetesen mikor jeleztem, hogy többet akarok, jött a kifogás: messze lakom, sokat dolgozik, nem illünk össze. Érdekes mód a találkozások után szünet, én kis hülye mindig találtam neki mentséget, hallgattam másfél évig, hogy kellek, de hát a távolság, de hát ez meg az, meg igazán nem is kell neki barátnő, mert ő elvan egyedül is, nyilván én is ostoba voltam, bedőltem, de mikor azt láttam az adatlapján, hogy kapcsolatban van, hát felért egy szívenszúrással.

Levontam a konklúziót, hülye voltam, vártam valakire, akinek sosem kellettem, és nyilván az ember lányával csak azt tehetik meg, ami megenged. De senkinek sincs joga egy másik embert érzelmileg ennyire tönkretenni, manipulálni pusztán a testi vágyainak kielégítése miatt.  Fiúk, ha csak baszni akartok, mondjátok azt, nem kell a duma, hogy szeretlek, kellesz, aztán meg felszívódsz vagy becsajozol, és csodálkozunk, hogy tele a világ beteg lelkisérült emberrel.”