Ezek a dolgok, amiket hiányolok a korombeli nőkből/lányokból

Zsombor levele által, ha nem is közvetlenül, de én is megszólítva érzem magam, ugyanis 25 éves férfiként hasonló tapasztalatokról tudok beszámolni, mint ő, valamint kritikát szeretnék megfogalmazni a korosztályom hölgyképviselőivel kapcsolatban.

Ennyi bevezető után először persze azzal kell kezdenünk, hogy Zsombor egy jópár héttel ezelőtti levél beküldője, aki azt mondta, nem érti azokat a férfiakat, akik csak jóval fiatalabb nők társaságát keresik. Őhozzá csatlakozik alább Taksony, akit szintén nem zavar, ha egy nő idősebb nála, sőt, Taksony úgy érzi, hogy saját korosztályának tagjaiban jóval nehezebb megtalálni azt, amit ő élete társától elvár. Ha elolvasta Taksony levelét, eljött az idő, hogy ön is bekapcsolódjon ebbe a beszélgetésbe! Saját történetét vagy tapasztalatait, ha van kedve, küldje be nekünk a Randiblog e-mailcímére!

„Zsomborhoz hasonlóan az első komolyabb kapcsolataim egyike egy nálam jelentősen idősebb (15 év) nőhöz köthető, akit pályakezdőként, az első munkahelyemen ismertem meg. És akit annak ellenére életem egyik legnagyobb pozitív tapasztalataként tartok számon, hogy történetünk korán sem nevezhető hollywoodi sikersztorinak (a meglévő házassága és a kapcsolatunk esetleges külső megítélése vetett véget a kapcsolatunknak). Hogy miért teszem mindezt? Mert a múltbéli (és később jövőbeli) tapasztalataim után mellette rácsodálkoztam, hogy egy kapcsolat így is működhet: felesleges körök nélkül, kölcsönösségre alapozva, teljes szellemi és testi összhangban.

Gyakorlatilag az első pillanattól kezdve lenyűgözött az intellektusával, ahogy nem tolakodóan, mégis egyértelműen ki tudta fejezni a vonzalmát és, hogy nem egocentrikusan tekintett ránk. A körülményeink ellenére mindig pontosan annyit kaptam vissza a kapcsolatunkból, amennyit én is beletettem.

És – itt térnék rá a levelem valódi mondandójára – ezek azok a dolgok, amiket hiányolok a korombeli nőkből/lányokból. Sajnos a többségük leragad a külsőségeknél, a lényeg, hogy legyen egy szép arc, menő ruhák és lehessen úszkálni a közösségi oldalak lájkjaiban… Miközben a belső tulajdonságokat elhanyagolják. Nagyon kevés olyat ismerek, aki törekedne arra, hogy minél jobban megismerje a körülötte lévő világot, illetve rendelkezzen egy általános műveltséggel. Pedig azt gondolnám, hogy a férfiak egy részének ugyanolyan fontos lenne ez is – akinek nem, az olyan is. Frusztráló, amikor a kiszemelt aktuális eseményekkel sincs tisztában, nem tud önálló gondolatokat megfogalmazni, érvelni valami mellett vagy ellen.

A kölcsönösség fogalmával nem igazán törődnek. Elvárások vannak, de azzal, hogy cserében ők mit tudnak nyújtani, már csak kevesen foglalkoznak.

A másik, hogy egyre több anyagias lány van, aki már húszas évei elején/közepén azt várná el a leendő párjától, hogy kialakult egzisztenciával és biztos anyagi helyzettel rendelkezzen. Olyanok is, akik saját maguk nem rendelkeznek ezekkel. Kérdem akkor én: mire fel? Merthogy a világ nem ebbe az irányba halad. Ha valaki egy normális szakmát vagy diplomát szeretne, akkor simán előfordulhat, hogy 23-24-25 évesen még tanul. Többször előfordult már velem, hogy – egyébként igen normálisnak tűnő lányok is – megkérdezték tőlem ismerkedés közben:

Miért nincs kocsid?

Majd mikor elmondtam, hogy azért, mert nem használnám ki, és mert fontosabbnak tartanám, hogy először saját lakásom legyen, néznek rám, mintha egy másik bolygóról érkeztem volna.

Úgyhogy mindent egybevetve meg tudom érteni Zsombort és azokat, akik hozzá hasonlóan az idősebb korosztályhoz vonzódnak. Ők egy olyan világban nőttek fel, ahol az alapvető emberi értékek még jelentettek valamit, és ahol nem a médiában látottak határozták meg az értékrendet. Az érintett hölgyeknek pedig én is csak azt üzenném, hogy ne vegyék egy kalap alá az őket megkereső fiatalabb férfiakat, nem mindenki csak az alkalmi partnert/pénzeszsákot látja bennük.”