Ez egy rendhagyó poszt egy rendhagyó olvasói levéllel. Nem tudunk mondani elé semmi olyasmit, amit ezekben a bevezetőkben szoktunk, csak annyit, hogy ez a kettő bekezdés így jött meg a Randiblog e-mailcímére, ahogy alább olvasható. Mi csak annyit csináltunk vele, hogy kiegészítettük ékezetekkel, mert azok hiányoztak. Nincs benne történet, nem mesél el semmit, nem reagál senkire, az ember első gondolata ilyenkor szerkesztőként nyilván az, hogy ezt nem lehet megjelentetni.
Ez itt a Randiblog Inbox
A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!
De aztán most mégis itt van ez a poszt, mert úgy éreztük, hogy ennek itt a helye, ugyanolyan megmagyarázatlanul, ahogy mi is kaptuk. Ennél homályosabb levelünk még sosem jött, de közben meg nagyon is konkrét ez a két bekezdés. Ugye, hogy ön is érezte már ezt? És ha már ennyire rendhagyó ez a poszt, álnevet se adunk a szerzőnek, csak egy zenével egészítjük ki, amit írt.
„Azt hogy mondjam el, hogy teljes szívemből szeretlek. Hogy egyfolytában rád gondolok, hogy jó lenne veled találkozni, beszélni és viccelődni újra. Nagyon hiányzol. Nem tudlak elfelejteni. Nem hagyja a szívem. Ne éljek illúzióban? Nem teszem. De csak rád tudok gondolni. Imádtam a szemedbe nézni és nagyon hiányzik a tekinteted. Minden hiányzik, az illatod, ahogy rámnéztél. Bárcsak újra találkoznánk. Aludj csak, én addig álmodom. El kellene engednem téged, meg kellene tennem már. Nem mehet ez így tovább. Csak őrlődöm, ahogy vágyom rád minden egyes napban. Megőrjítesz, hogy nem beszélhetek veled. Miért nem írsz rám? Miért nem keresed a társaságom, talán nem hiányzom? Nem mersz lépni, mert távol vagyok tőled. Miért nem érzem, hogy szeretsz? Nem futok utánad már, nem kezdeményezek beszélgetést, mert elégszer megtettem már. Ha kellek, itt vagyok. Álmodozom rólad.
Ezúton szeretném felhívni minden férfitárs figyelmét arra, hogy ne adják fel a szerelmet. Kérlek, ne. Merd felvállalni azt, akit valójában szeretsz. Merj lépni és kettőt szólni. Merj vele lenni. Merj az élete részese lenni. Merj változtatni. Merj boldog lenni. Merj őszintén szeretni, elmondani, megmutatni, hogy milyen ember vagy és várj. Várj, amíg jónak látod, majd pedig lépj, amikor úgy érzed. Nézd meg, hogy mit érez a szíved vele kapcsolatban, az elárulja, hogy kell cselekedned. Figyelj a tiszta érzéseidre.”
Ön is írna?
Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!