Nálam szóba sem jöhet magyar pasi immár 10 éve

„Eddig nem írtam még nektek, de Zdenkó levelét olvasva kikívánkozik belőlem egy válasz. Leginkább az utolsó mondata fogott meg, ám ez összefügg a többi résszel:

A multikultis lányok egyébként esélytelenek, mert a legtöbb csak a külföldit szereti és irreálisan magas elvárásokkal rendelkezik.

A helyzet az, hogy én valószínűleg beleesek abba a kategóriába, amit ő „multikultisként” definiál.”

Ambrózia álnevű olvasónk alább olvasható levelének fenti bevezetőjéből kiderül, Ambrózia ezt a korábbi posztunkat olvasva megszólítva érezte magát. Általában remek levélváltások szoktak kialakulni abból, ha valaki megszólítva érzi magát, szóval ha önnél most ez lesz a helyzet, ne fogja vissza magát, írja meg gondolatait és tapasztalatait a Randiblog e-mailcímére!

Ambrózia alább három dologról írja meg, hogy úgy érzi, ezekben a dolgokban a külföldi férfiak előrébb járnak a magyaroknál. Természetesen mindig vannak kivételek, de Ambrózia tapasztalatai szerint ez a jellemző. Hát nézzük!

„30 éves vagyok és multinál dolgozom. Több nyelven beszélek magas szinten az angolon kívül és igen, nálam szóba sem jöhet magyar pasi immár 10 éve. Hogy miért?

1. Igénytelenség

A nagy átlag – tisztelet a kivételnek – ronda és igénytelen. Nem baj, ha alapból nem nyerne modellversenyt, de hogy egy elegáns eseményre is képtelen legyen felöltözni, az durva. Alap a ballagási öltöny, a legolcsóbb, műszálas, átizzadt ing, a zsíros, formátlan hajviselet. Aki véletlenül mégsem ilyen lenne, az átesik a ló túloldalára: szűk nadrág, felnyírt haj, kiszedett szemöldök. Köszi, de én alapból nem randizom olyannal, aki nálam több időt tölt reggelente a fürdőszobában, de olyannal sem, akinél egy hajléktalannal is szívesebben mennék végig az utcán.

A vicc az, hogy ezzel együtt mindkét csoport elvárja, hogy a nő mindig legyen ápolt, vékony, csinos... Na most ha én elvárok valamit, az a minimum, hogy ugyanazt a szintet tudjam nyújtani. Egy átizzadt ing vagy egy szakadt póló egy sörhason NEM a megfelelő szint, bocsi. Ja és ez a póló/kinyúlt ing sokszor márkás, tehát abszolút nem a pénz, hanem a jó ízlés és az igényszint hiánya miatt öltözködnek így.

2. Önállótlanság

Többször szóba került már a blogon, illetve ebben a levélben is a lakás kérdése. Zdenkónak is rosszul esett, hogy az albérletben élő hölgy visszautasította, mert a szüleivel lakik. Hogy miért jobb egy akár megosztott albérlet a mamahotelnál? Ha egyedül vagy lakótársakkal élsz, egy nő azt feltételezi, hogy valószínűleg képes vagy önmagad alapszintű ellátására és nem őt fogod ugráltatni, ha ki kell mosni a ruhát vagy épp el kell mosogatni. Sajnos a magyar pasik túlnyomó része erre nem képes és/vagy elvárja a párjától. Nem szeretnék sem a házicseléded, sem az anyukád lenni. Belegondoltál már, hogy egy külföldi pasi mennyivel tűnik önállóbbnak, miután ő ideköltözött egyedül a saját országából és képes megbirkózni anyu segítsége nélkül olyan súlyos problémákkal, mint a porszívó rendszeres használata, a bevásárlás, vagy a számlák befizetése, ráadásul egy általa legtöbbször nem beszélt nyelven? Ez sem pénz kérdése.

3. Arrogancia

Akárhányszor magyar pasival találkoztam, azonnal megpróbálta megmagyarázni, hogy ő miben és miért okosabb nálam, legyen szó tényleg bármiről, akár az én saját szakterületemről, amiről neki annyi ismerete van, mint Mackó sajtban a brummogás. Általános tapasztalatom, hogy úgy gondolják: szép lehetsz, de okos nem. Ami viszont gáz, hogy a nők ezt jórészt eltűrik, és így szegény pasinak fel sem tűnik, hogy ezzel valami gond lenne. Több barátnőmnél tapasztaltam, hogy egy-egy közös beszélgetés során a pasijuk azonnal jobban tudott mindent, ők pedig csendben igazat adtak nekik, holott pontosan tudták, hogy bődületes hülyeséget állítanak. Sokfelé jártam már és sokféle nemzetiségű pasival találkoztam, de ezt a jelenséget csak a magyaroknál figyeltem meg. A többiek legtöbbször érdeklődve végighallgattak és tiszteletben tartották a véleményemet.

Szóval köszönöm szépen, én ebből nem kérek és jól megvagyok a külföldi párommal, aki igényesen öltözködik, udvarias, segítőkész, értelmes beszélgetéseket lehet vele folytatni, ahol nem én vagyok a hülye egy perc után (akkor sem, ha nem értünk egyet), emellett önálló és életképes – egyszerűen egy számomra normális felnőtt férfi. Persze nem mondom, hogy a külföldi pasik közül nincs idióta, tiszteletlen, stb., de a fentieket együtt azért nehezen hozzák össze.

Így végezetül Zdenkónak és a többi sorstársának szeretném üzenni, hogy próbáljanak meg magukba nézni és nem csak az anyagiak terén, ha a nők „irreális” elvárásaival kénytelenek megküzdeni.

Köszönöm, hogy elmondhattam.”