Elég egy-egy alkalmi szex, hogy lelkileg picit feltöltődjek

Maxim levelére válaszolnék, belőlem is sokszor kikívánkoznak dolgok, és tetszik, hogy nem csak én háborodok fel a lányok viselkedésén.

Ezzel a bevezetővel kezdődik az alábbi levél, a beküldőjének a Mátyás álnév jutott. Nem Maxim volt az első, és nem is az utolsó, aki a Randiblogban címzett levelében az ellenkező nemre panaszkodott, de Mátyás ugyanezt megfejeli a saját tapasztalataival – számunkra mindig ez a legérdekesebb! Rengeteg zátonyra futott kapcsolatkezdemény után nem csoda, ha Mátyás elégedetlen, hiszen elsősorban nem alkalmi szexre vágyik.

Vajon hol lehet a hiba? Kinek kéne másként csinálnia és mit? Természetesen női olvasóink tapasztalataira is kíváncsiak vagyunk, szóval ha ön válaszolna erre a levélre, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

„Örülök neki, hogy Maximnak sikerül egyáltalán kirobbantani a lányokat, és elvinni randira, érdekes módon az én tindermatches/facebookos kis beszélgetéseimben mindegyik lány kihangsúlyozza, hogy mennyire nem ér rá. A legutóbbi munka után este 10-kor még elment bulizni a haverokkal hétköznap. Rám sajnos a délelőttös műszakja után sem volt ideje. Úgy látszik, rossz napszakban próbálkozom. Őszintén szólva egyre jobban gondolkozom azon, hogy lehordom az ilyeneket, mert meg se érdemlik, hogy mindennap beszélgessek velük, foglalkozzak velük. Veszem én a jeleket, nyilván a fent említett is egy ilyen „jel” volt, de kérem, ne játsszunk a másikkal… Vagy akarsz valamit vagy nem.

Nem tartom magam unalmas embernek, szeretek beszélgetni, de ahogy Maxim is írta, az „igen”, „nem” és hasonló válaszaikkal nehéz tovább gördíteni a beszélgetést. A nincs kémia szöveget én is megkaptam, persze 2-3 randi után, és úgy, hogy kb. 6 órát ha beszélgettem a hölggyel. Őszintén… mi a francot vár ennyi idő után? Hozzáteszem, egyáltalán nem voltak csendes részek a randikon. Ő pont az volt, akinél azt hittem, lehet valami, aztán hidegzuhanyként ért a „nincs kémia” szöveg.

Évek óta keresgélek, mindig van 2-3 lány, akiben látok esélyt és mindig megmutatják, hogy még rájukköszönni is kár volt. Volt, akivel nagyon jókat beszélgettünk, nem a legjobban kinéző lány volt, átlagos volt, de mégis nagyon tetszett. Rossz volt hallani, amikor engem a „fáradt vagyok” (mindig) szöveggel lerázott, közben meg olyan pasik után vágyott, akiknek jóformán ő udvarolt, ő hívta őket randira. Kérdem én, mi jár egy nő fejében ilyenkor, amikor inkább szaladgál másik pasik után, minthogy észrevegye azt, aki ott van már mellette. Nem tartom magam rossz pasinak. Az öltözködésem is viszonylag jó, vagyis átlag feletti, de nem kirívó. Igaz, nem a jó kis bokáig érő farmerban járok, nincs oldalra nyalt hajam. Inkább igyekszem férfinak kinézni.

Próbáltam leadni a szintet is, mert egyáltalán nem találtam nekem megfelelő lányt, pedig nem voltak nagy elvárásaim. Volt is így 1-2 kapcsolatom, de hamar elmúlt a szerelem, és voltak egyéb problémák, így inkább visszatettem a helyére a lécet.

Emellett nem egy lányismerősömmel foglalkoznak trehányan a pasijaik, de ők mégis kitartanak mellettük. Pedig én a fejem fogom, amikor mesélnek 1-2-3 olyan dolgot, ami számomra tök egyértelmű, másnak pedig meghaladja a képességeit. Olvastam 1-2 cikketekben, hogy volt olyan lány, akit mindig betalált időközönként egy régi ismerős, akivel annyira odavoltak/odavannak egymásért. Bármennyire is tetsszen nekem valaki, bármennyire is szeretem, ha átvág, kihasznál, bármilyen (számomra) súlyos dolgot csinál, elköszönök tőle. Aki csak elvesz a boldogságomból, és nem pedig hozzáad, attól megválok. Még ha napokig nem is tudok aludni, annyira fáj a dolog, de tudom, hogy így jobb lesz.

Kezdek belefáradni ebbe az egészbe. Néha már elég egy-egy alkalmi szex, hogy lelkileg picit feltöltődjek. Tudom, hogy csak látszat az effajta törődés, de mégis jó érzés, hogy foglalkozik veled valaki. Több, mint 2 éve nem volt kapcsolatom, és nem úgy néz ki, hogy mostanában lesz. Maxim, én 24 éves vagyok, mertem remélni, hogy idővel pedig megjön a lányok esze, de a te leveled láttán, még lesz egy pár nehéz évem lánykeresés terén...

Mindenesetre szívesen meghallgatnám a korombeli (24) lányok véleményét is, akik még netán képesek többet nyújtani, mint a korukbeliek elég nagy százaléka. Erős általánosítás, de higgyétek el, nem 10 és nem is 20 lánnyal beszélgettem, illetve próbáltam felszedni az utóbbi években. Nagyon sokáig azt hittem, velem van a gond, igyekeztem mindig változtatni magamon, csiszolni magam.

Nemrég jutottam el arra a pontra, hogy szerintem már nem velem van a gond. Igyekszem figyelni magamra, főzök, mosok, takarítok, edzek, tanulok, dolgozok, akarok valaki lenni. Kerülöm a konfliktusokat, megértő vagyok, szeretem megbeszélni a problémákat. Nem hiszem, hogy ezek a dolgok problémák lennének.

Eddig mindent meg tudtam oldani, de az, hogy találjak megfelelő párt magamnak, egyedül ez fog ki rajtam. Maxim, kitartás, és a többi férfitársamnak is, akik még keresik a normális lányokat.”