Tényleg nekem kell nyomulni, ha össze akarok szedni egy pasit?

Mi bajuk a férfiaknak? Mi van velük? Miért nem viselkednek erős, határozott férfi módjára? Mi van a világgal? Miért várják el, hogy egy nő tálcán kínálja magát?

Begónia álnevű olvasónk a legfontosabbakkal kezdi levelét: a kérdésekkel, amik az utóbbi idők tapasztalatai nyomán fogalmazódtak meg benne. Hogy mik ezek a tapasztalatok, azt a következő pár bekezdés tartalmazza, itt csak arra szeretnénk ön figyelmeztetni, hogy a Randiblogban nincsenek költői kérdések, mi mindenre választ várunk, mindenkinek a véleményére és mondandójára kíváncsiak vagyunk! Ha van kedve, kérjük, írjon ön is, válaszoljon Begónia valamelyik kérdésére, vagy akár az összesre, de persze párkapcsolatokkal kapcsolatosan bármi egyébről is írhat a Randiblog e-mailcímére! Várjuk a levelét!

„Ezek a dühös kérdések kavarognak a fejemben hetek óta. Nem értem őket, most már végképp nem. 3 év után újra szingli vagyok, mások visszajelzése alapján (és én is reálisan látom magam) csinos, 30 alatti, imádom a munkám, családcentrikus vagyok, képes vagyok tartalmas érzelmi kapcsolatra.

Van két srác, akikkel gyakrabban beszélgetek, mint másokkal, már ismerem őket valamennyire, párszor összefutottunk a nyáron. Akkor is és most is (Facebookon) elég határozott célzásokat tettek rá, hogy szívesen megismernének komolyabban. Tetszem nekik, minden beszélgetés alkalmával flörtölünk, magabiztos, helyes fiúk… DE mégsem hívnak randira. Egyszerűen bármennyit beszélünk, nem jutnak el addig, hogy leírják:

Nincs kedved találkozni?

MIÉRT?? Tényleg nem értem. Márpedig én nem fogom ezt megkérdezni. Nem az én dolgom. Nem nekem kell randira hívni egy pasit. Pedig belepusztulok, hogy csak Facebookon megy a beszélgetés. Tudtommal egyiknek sincs barátnője, akkor miért olyan rohadt nehéz elhívni kávézni?

Tényleg elvárják, hogy én tegyem meg az első lépést? Manapság ez már így megy? Tényleg nekem kell nyomulni, ha össze akarok szedni egy pasit? Különben ha nem teszem, akkor megdug valaki mást? Másokkal is így van? Nem akarom feladni az elveimet, hiszek még abban, hogy a férfi dolga az udvarlás, de egyre jobban kétségbe vagyok esve.”