Megkérdeztem, ezt miért nem azelőtt mondta, hogy gerincre vágott

„Rendszeresen követem a blogot, és már többször is terveztem, hogy hozzászólok a témához, de eddig valami miatt mégsem tettem. De a legutolsó srác az életemben olyan bicskanyitogató módon fejezte be a dolgot, hogy gondoltam, ezt muszáj megírnom. És igen, ez is egy negatív sztori. A bizalmam teljesen odaveszett, megtörtem, és nem tudom még, hogy kéne ezt kihevernem. De elsőre lehet, jót fog tenni, ha ki írom magamból.”

Ez a bevezető tartozik az alábbi levélhez, a beküldőjének a Mínea álnevet ajánljuk fel karácsonyi ajándékként. Mínea egy olyan jelenségről ír (többek között), amit újabban a ghosting névvel szokás emlegetni. Arról van szó, amikor egy kapcsolatból az egyik fél minden búcsú nélkül egyszercsak eltűnik, pont úgy, mint egy szellem. Mínea is megismerkedett valakivel, de ahogy kezdett egyre komolyabbra fordulni a dolog, az illető hirtelen eltűnt.

És ebben a történetben nem is önmagában ez a legérdekesebb, hanem az, hogy Mínea végül beszélt a sráccal egy idő elteltével, aki elárulta, hogy miért tűnt el – nem volt sok köszönet a magyarázatában. Nem csodáljuk, ha az ember egy ilyen után úgy érzi, hogy ezt ki kell írnia magából: ha önnek hasonló módon nyomja a lelkét valami, kérjük, írja meg nekünk! A Randiblog e-mailcímére várjuk a leveleket!

„Ő is egy Tinderen megismert srác, mikor már minden reményem odaveszett, szuperlájkolt valaki. Egész jól elbeszélgettünk, áttértünk Facebookra, majd 2 hét beszélgetés után elhívott randizni. Kicsit negatívan álltam hozzá, már nem hittem el, hogy lehet egy jó randim. De azért igent mondtam. Találkoztunk, szép volt, jó volt minden, ezt követte még egy randi és még egy. Hangoztatta, hogy olyan lány kell neki, mint én, hogy mennyire szép vagyok, és tetszem neki, és még több bókot kaptam. A szikra megvolt, tökéletesen alakult minden.

A 4. találkozón hazavitt, és bemutatott a szüleinek, akik nagyon kedvesek voltak, és éreztem, hogy igen, ő az a srác, akivel végre hosszú idő után kialakulhat valami komoly. Az 5. randin ismét nála voltunk. A szülei megint nagyon aranyosak voltak, elkezdtünk tegeződni, a sráccal is jó volt minden, és éreztem, hogy ez az a pillanat, így lefeküdtünk. Majd jött a csapás.

A rá következő héten már nem írt, nem történt semmi. Egy hétig bírtam, majd megkérdeztem, hogy van-e valami baj. Közölte, hogy igen, lusta vagyok, neki nem jönnek be az ilyen lányok, éreztette velem, hogy azért nem kellek, mert kövér vagyok. Kezdjek el sportolni, mert emiatt hagynak ott a férfiak. De azért bocs.

Megkérdeztem, hogy ezt miért nem azelőtt mondta, mielőtt gerincre vágott. Miért mondott annyi szépet és jót, ha így gondolja. Igen, én is láttam, hogy nem illünk össze külsőre, ő katona, és pedig egy kissé túlsúlyos lány, de mivel egyszer nem éreztette ezt velem, nem gondoltam, hogy ez neki probléma. Erre a válasza annyi volt, hogy ki akart próbálni valamit. És ennyi. Tiltottam, töröltem mindenhonnan, és rájöttem, hogy nem érdemes érte sírnom.

Nem gondolják a srácok, akik egy színjátékkal szerzik meg a csajokat, és szex után dobják őket, minket, akkor azzal mekkora törést okoznak? Ezentúl hogy bízzak meg egy férfiban, aki azt mondja, szép vagyok, és tetszem neki? Persze általánosítani rossz dolog, de akkor is. Miért mutat be otthon, miért mondja, hogy szép vagyok, ha csak egy újabb szép, kövér trófeát akart magának?

Tudom, hogy nem ő az egyetlen. Így bármelyik olvasónak, aki tett már ilyet, csak annyit szeretnék mondani, hogy komolyan nézzetek magatokba, felnőtt emberek vagyunk, érzésekkel. Gondoljatok bele, hogy mennyire összetöritek a lányok szívét.”