Legyen oly kedves és férjen a tangájába úgy, ahogy eddig

„Vidéki, 38 éves, épp független pasi vagyok, középvezetői beosztásban dolgozom az egyik lakóhelyemtől 6 km-re lévő cégnél. Nem vagyok/voltam nős és gyerkőcök sem rohangálnak körülöttem, pedig már sokak véleménye szerint kellene.

Hetente többször is rápillantok az önök internetes portáljára, ahol felettébb érdekes témákat dolgoznak fel! A minap rábukkantam erre a cikkre és beindította szürkeállományom egy részét a benne olvasott sorok.”

Stefán álnevű olvasónk levele a fenti bevezetővel kezdődik, és az írás alább teljes egészében olvasható. Stefán két dologról számol be lenyűgözően egyéni és szórakoztató stílusában: először élete eddigi legfontosabb és leghosszabb kapcsolatáról ír, aztán arról, hogy amióta ennek vége lett, mik a tapasztalatai a társkeresés terén. Ön is szívesen mesélne? Hozzászólna? Kérjük, mondanivalóját küldje be nekünk e-mailben a Randiblog e-mailcímére!

„Előjáróban tudni kell rólam, hogy alapjában véve nem vagyok/voltam soha csajozós/megcsalós típus, mindig próbálom/tam komolyabb (nem egyéjszakás) párkapcsolatokat kialakítani életem során, ami, úgy gondolom, hogy 1 kivételével, sikerült is! Elég korán kezdtem felfedezni a női nem gyönyöreit, 14-15 évesen kezdődött nálam a komoly kapcsolatosdi egy kb. velem egykorú hölggyel, ami 2,5 évig tartott. Azt mondanom sem kell, hogy minden a törvényes keretek közt zajlott, és nem a mai fiatalok közt elkapkodott, időszerűtlen és in medias res gyorsasággal legyünk túl az elsőn kapcsolat volt!

Aztán ahogy telt az idő, úgy váltották egymást a csajok 2-3 éves ciklusban, mígnem 25 évesen találkoztam (az akkor általam hitt) nagy Ő-vel. 13 évet éltünk le egymással, ami 3 hónappal ezelőtt közös megegyezéssel abbamaradt. Tudni kell róla, hogy 9 évvel fiatalabb, mint én, tehát igen, ha a 25-ből kivonom a 6-ot, éppen 18 év felett lesz a végeredmény... De ebben talán nincs is semmi kirívó dolog, persze szülői szemszögből nézve biztosan másképp hat a dolog, de hát a szerelemnek nehéz parancsolni ugye...?! Miután szülői kedélyek is lecsillapodtak azáltal, hogy mindenki mindenkit megismert és látták azt, hogy nem futó alkalmi kapcsolat lesz ez, minden úgy zajlott, ahogy annak lennie kell. 3 év után összeköltözés, a babonás 7. évben tartottunk egy eljegyzést, hogy végleg megnyugodjanak a kedélyek, jóban-rosszban, ahogy azt a tv2 híres sorozatának címe tükrözi.

Teltek-múltak az évek és a 10.-be lépve, kisasszonyom egyik napról a másikra azzal állt elém, hogy ő még élni szeretne, és mi lenne, ha szünetet tartanánk. Hát mit mondjak, köpni-nyelni se tudtam, néztem magam elé, mint az a bizonyos ponty a szatyorban, de annyit tudtam erre válaszolni, hogy nálam ilyen nem is volt és nem is lesz, barátkozzon meg ezzel a gondolattal! Ha szakítani akar, akkor legyen, mondja ki és szépen csendben, békességben különmegyünk, ha pedig nem, akkor legyen oly kedves és férjen a tangájába úgy, ahogy eddig.

Mondanom sem kell, hogy úgy tűnt nekem, mint egy normális ember, hogy felfogta a dolgot, amit mondtam, de ő inkább választott egy 3. alternatívát, majd titokban csinálja, és így a káposzta is megmarad és a kecske is jól lakik című mesekönyvet vette elő a polcocskáról, és gondolta beleolvas picinykét...! Annyira jól sikerült az olvasás, hogy 3 év után tudta csak kiolvasni a könyvet, tehát mondhatni profin művelte eme gyakorlatot, mígnem egyetlen hiba elég volt ahhoz (bejelentkezve maradt a Facebook profilján a laptopon), hogy megbukjon. Na ugye a következmény nem maradt el, pucolj-pakolj volt 2 nap alatt. Azóta sem hallottam felőle, és nem is kerestük egymás társaságát. Jobb lesz, ha ez így marad a jövőben is!

Azóta ismerkedem, de megmondom őszintén, hogy minél több nálam fiatalabb vagy hozzám korban illő 30-35 éves hölggyel hoz össze az élet vagy épp a virtuális „valóság”, annál jobban elkeseredem. Tapasztalataim nemhogy lehangolóak, sokkal inkább katasztrofálisak, ha szabad ennyire drasztikusan fogalmaznom. Már ahhoz a kérdéshez is nehéz volt hozzászoknom, amit az ismerkedés kezdetén tettek fel nekem jó néhányan... és most felidéznék párat, ami szó szerint kiakasztott:

• „Milyen autóval jönnél értem?”
• „Hányas számmal kezdődik és hány jegyű a fizetésed?”
• „Hány négyzetméter a lakásod?”
• „Családiban laksz vagy panelban?”
• „Hová vinnél az első randin?”
• „Mit vennél az első közös karácsonyunkra?”
• „Hol töltenénk a karácsonyt és a szilvesztert?”

Ezeket a mondatokat hallván vagy olvasván, hirtelen megzavarodva, mint vasorrú bába a mágneses mezőben, zárom le minél hamarabb a beszélgetést azzal, hogy: „bocsi, de nem egymást keressük!” – menekülő mondattal és mondogatom magamban egyfolytában, hogy most ébren vagyok vagy álmodom, csípjen meg valaki, mert ez így egy rohadt rossz vicc, amin most csak sírni tudok, nevetni nem!

Aztán nagy nehezen sikerült összetákolnom pár randit, de azokat is olyan előzményekkel, hogy megerőszakoltam az agyam és kisakkoztam, hogy vajon a fenti kérdésekre a hölgyek által elfogadható válaszokat adva, mégis sikerül-e kieszközölnöm egy-egy találkozót és vajon milyen folytatásban reménykedhetem, bizakodhatom. Ha a fenti listán a férfitársaim át is bukdácsolnának 2-essel és netán felkeltenék a nő figyelmét annyira, hogy végre eljutnak egy vagy egy második személyes találkozóig, akkor sem lélegezhetünk fel uraim, mert jön a 2. próba, amit elénk állítanak a nők!

Ez pedig a külső tulajdonságok alapján összeállított megfelelőségi lista ellenőrzése, szigorú szabályok mellett! Vajon az illető: kék szemű, rövid hajú, magas, sportos, jóképű, nem egoista, nem önző, főzni tudó, magára igényes és odaadó, mindenre bólogató, már-már papucs típus?! Ezek permutációja a végtelen számú megoldást is elérheti, de ha meg akarjátok spórolni a fenti köröket, én azt javasolnám, hogy érdemesebb talán az idősebb hölgyek táborában körülnézegetni! Én is ezt tettem, és felhagytam a 25-35-ös álomvilágban élő hölgyek listájával való versengést!

Most per pillanat egy 45 és egy 52 éves hölggyel beszélgetek és ismerkedem. Hát megmondom őszintén, hogy teljesen más világ az egész. Már a beszélgetés stílusa is teljesen az ellentéte az eddigieknek. Értékelik a másik ismeretlen ember (pasi) dolgait. Könnyeden beszélgetnek bármilyen témáról és abszolút nem érzékelem azt, hogy külsődleges szempontok alapján választanák ki partnerüket, mint pl. egzisztencia, külső és más önző szempontok szerint. Sokkal inkább foglalkoztatják ezt a korosztályt az érzelmek, a lelki dolgok, az, hogy valaki mellettük legyen (jóban-rosszban) függetlenül attól, hogy hány négyzetméteren él vagy milyen verda áll a garázsban, mennyire dagadt a bankszámlád... stb., ők már átéltek számtalan csalódást és „csak” arra vágynak, hogy megbecsüljék és szeressék őket őszintén, feltételek nélkül!

Zárszóként: ha csak az lenne a mai fiatalabb korosztály „elvárása” a pasikkal szemben, mint a 40-50-en túli nők fejében és lelkében fellelhető dolgok, semmi baj nem lenne a világban!

Köszönöm, hogy meghallgattatok! PEACE!”