Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...
Ez itt a Randiblog Inbox
A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!
A fenti mondatot választotta mottónak az alábbi levél beküldője, akinek az egzotikusan hangzó Anízia álnevet juttatta a véletlen. Anízia egy olyan dolgot oszt meg most a Randiblog olvasóival, amiről ezek szerint nem szokott a környezetével beszélni, és ez érthető is, hiszen egy olyan dologról van szó, ami eléggé megosztó téma tud lenni még ma is.
Anízia futó kapcsolatokat tart fenn férfiakkal, de mindezt teljesen máshogy szervezi meg, mint egy korábbi levélírónk, aki hasonló témáról írt nekünk. A korábbi levélíró merőben más életet él, mint Anízia, és a futó kapcsolatokhoz, szexuális kalandokhoz is más a hozzáállása. Kérjük, olvassa el alább Anízia levelét, aztán ha van kedve, írjon nekünk! Véleményét, tapasztalatait, saját történetét, kérjük, a Randiblog e-mailcímére küldje be!
„Ambrózia levelére szeretnék reagálni. Már alig vártam egy ilyesfajta levelet, külföldi pasik… Na igen, én is megtapasztaltam, 38 éves vagyok, egyedül nevelek egy gyerkőcöt, teljesen rendben van az életem, van jó munkahelyem, nincsenek anyagi problémáim, és mindezt saját erőből teremtem meg magamnak. Hááát akármennyire is szerettem volna mást mondani, a 2,5 év tapasztalata mégis azt kell, hogy mondassa velem, hogy aki igazán megérintett, az külföldi férfi volt és nem magyar. Lehet, hogy a messziről jött emberben van egyfajta varázs, ami kell a nőknek, és ad egy jó alapot már eleve, nem tudom, de egytől egyig intelligens úriemberek voltak, és rendkívül tartalmas minőségi időt töltöttünk el együtt. Ezek a férfiak nem itt élnek, mindegyiknek különböző oka van, miért keresgél itt, munka miatt sokszor jár erre, vakációt tervez itt stb, mindegy is, adott az online felület, a bámulatos Tinder, amit az ember hol a pokolba kíván, mert úgy érzi, csak az idejét vesztegeti, vagy hálás neki, mert amúgy a munka és az otthon kettősén kívül szinte sehol semmi lehetősége nem adódik.
Szóval adott a match, kezdődik a beszélgetés… Itt már sok minden eldől, mivel jól beszélek angolul, nyelvi probléma nincs, miután egyre jobban kirajzolódnak a személyiségek, és fokozódik a szimpátia, jöhet a közelebbi kapcsolattartás, Fb, Whatsapp, majd amikor már szinte biztos a közös érdeklődés egymás felé, akkor jönnek az esténkénti videochatek. Mintegy alapozás, ezután mindkét fél tudja, látja, milyen a másik, nagyjából milyen a személyisége, olyan-e mint a képeken stb. Igaz, nem helyettesíti a személyes találkozást, de lássuk be, egy több ezer km-es kapcsolatnál pont elég ahhoz, hogy kezdődhessen a szervezkedés, akkor ki hová utazik.
Általában én elsőnek mindig itt találkozok velük az országban, merthát csak nő vagyok, az ördög sohasem alszik, soha nem utaznék ki idegen pasihoz, akiről azért túl sok mindent nem lehet tudni biztosan, csak „bemondás” alapján. Itt el kell fogadni, hogy nincsenek illúziók, nyilván ez nem hosszútávú kapcsolat lesz, de érdekes, hogy ezeket ki sem kell mondani, ezekről úgymond nem beszélünk, kimondatlanul is tudjuk, hogy itt egy illúziót építünk fel, és 3 napig úgy fogunk viselkedni, mint a világ legboldogabb párja. Igen, itt nem csak a szexről szól a dolog, akikkel én voltam, egy hatalmas közös élményt adunk és kapunk, nem pénzért, itt mindketten egy tökéletes kapcsolatot kapunk, igaz csak 3 napra…
Érdekes, hogy én is, ők is jól szituáltak, igényesek, normális értékrenddel, jólmenő állással rendelkezünk, és mégis ami a közös bennünk, hogy nincs hosszútávú kapcsolatunk, sokszor magányosak vagyunk. És mivel senki nem szeret magányos lenni, valószínűleg ezért választjuk ezt az életformát. Fizetni egy partnernek nem jó, mert ott tudod, hogy pénzről szól, itt csakis a kölcsönös vágy, a kölcsönös vonzalom, ami az alapja az egésznek, tehát saját magadért kapod meg a másikat.
Szóval általában ez úgy szokott kinézni, hogy idejönnek egy hosszú hétvégére, elmegyünk egy luxushotelbe, hogy senki ne másszon egyből a másik életébe, és ott csak a kikapcsolódásra és az élvezetekre helyeződik a hangsúly, nem kell bevásárolni, nem zörög a szomszéd, nem kell főzni stb., itt csak egy kapcsolatból a jó dolgokat vesszük ki, mind a két fél erre koncentrál, hogy a legnagyobb tisztelet mellett sok beszélgetéssel, közös kirándulással, wellness, finom vacsorák, jó borok mellett megkapjuk egy tökéletes párkapcsolatnak, igaz, csak az illúzióját, de ott 3 napig az nemcsak illúzió, hanem maga a valóság. Te vagy a királylány ő meg a királyfi, és ha mindketten ezzel tisztában vagytok, hogy nincs utána hiszti, akkor igenis ez jó mindkét félnek.
Arról nem is beszélve, hogy a mennyire felszabadult és jó tud lenni a szex, nincs rajtad semmi görcs, hogy vajon holnap fel fog-e hívni, vagy mikor kivel hol mászkál. Egyszerűen ott csak te és ő vagytok, és egy tökéletes nap után nincs is jobb, mint egy hatalmasat szeretkezni. Nem voltam sok ilyenen, de azért volt egy pár és velük érdekes mód megmaradt a baráti kapcsolat, van, akihez én is kiutaztam, és egy ottani városnézéssel ugyanezt folytattuk.
Nem mondom, hogy jó dolog ez vagy sem, de senkit nem bántunk, függetlenek vagyunk, jól érezzük magunkat, de akkor is fura érzés, pont ilyenekben megtalálni a boldogságot… Persze nem ez a végcél, és nem is akarom ezt csinálni sokáig, mert szükségem lenne egy normális helyi kapcsolatra, de addig sem akarok lemondani a boldogságról...”
Ön is írna?
Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!