Már nem én keresem a nőket, hanem fordítva

Jó pár cikket olvastam az idők folyamán itt a blogon, és végül úgy döntöttem, egy szösszenet részemről is befér, aztán majd ti eldöntitek, így van-e.

A fenti bevezetővel látta el Gusztáv álnevű olvasónk alább teljes egészében olvasható levelét, amiben Gusztáv nem egy konkrét levélre válaszol, hanem több felvetésre is reagál. Ha ön nem olvasta még a Randiblog Inbox rovatban az utóbbi időben megjelent olvasói leveleket: többen is írtak, hogy nem találnak társat, mert akárhogy is keresnek, úgy tűnik, a férfiak/nők között egyszerűen nincs olyan, akire érdemes lenne az időt és energiát fecsérelni. 

Gusztáv ugyanezzel a témával foglalkozik, de mégis teljesen átfókuszálja az egész kérdést, mert nem a másik nemre koncentrál általában, hanem arra a konkrét személyre, aki keres. Saját példájával mutatja meg, hogy hol érdemes a reformokat elkezdeni, ha az ember változást szeretne a társkeresésben, illetve az egész életében. Kíváncsian várjuk, ki hogyan reagál Gusztáv gondolataira – ha van kedve, kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére!

„Érdekes nézni, hogy mindenki a másik nemet okolja és a másik nemnek próbál megfelelni. Kezdve onnan, hogy bétából alfa típusú sráccá akar válni, hogy a lehető legcsinosabban öltözködik és mindent megad a „kedvesének”, csak hogy legyen végre egy kapcsolata, akár hajlandó magát feladni vagy bemagyarázni magának, hogy valójában mindig is ezt a pasit kereste. Érdekes, hogy legtöbben kiemelik az egzisztenciát, amit nyújtani tudnának a párjuknak, szeretetet, de nem nagyon hallottam senkitől, hogy életet tudni nyújtani a másiknak. Valahogy mindegyik levélből az érződik ki, hogy az írója nem boldog és mindenáron a kapcsolattól várja a boldogságot.

Személy szerint valahol én is így indultam réges-régen, amikor még úgy gondoltam, hogy majd jön a nagy Ő, és együtt megváltjuk a világot bla-bla. Azóta volt sok kis ő, nagy Ő és egyszercsak azt vettem észre, hogy a bétából alfa lett… És már nem én keresem és próbálom meggyőzni a nőket, hogy ez működne, hanem fordítva. Ellentétben a BMW-s úrral ez nekem nem a mértéktelen bulizás és egóban nyilvánul meg. A bulizás egy idő után unalmas, repetitív és nincs benne semmi.

Így szimplán csak nekiugrottam és elkezdtem csinálni, ami mindig is érdekelt: extrém sportok, utazások évente sokszor. Ezen felül szakmám sem elhanyagolható (bár ezt amíg lehet, titokban szoktam tartani, mert ez alapján kapásból pozitívan ítélnek meg). Egyszóval elkezdtem élni az életet. És ez átjön, megérzik az emberek és keresik a társaságod, jól érzik magukat veled. Ezt tudnám tanácsolni mindenkinek: csináld, amit akarsz, éld az életet, mert csak egy van belőle, értékeld az időd, mert 20-as évekből csak 10 darab van, és 30-asból sincs sokkal több, amennyire tudom.

Persze ezt könnyű mondani, megvalósítani már más. Én az életet választottam a lakhely helyett, álmokat a robot helyett. Persze ezek járnak igazi áldozattal, sokkal könnyebb belenyugodni a dolgokba, mint tenni az életért, pedig a nap végén jobban megérné. Ugyanakkor mióta elkezdtem élvezni az életet, hirtelen megjelentek a nők, és a nevezzük akkor „béta” srácnak „alfa” lett, aki viszont a tapasztalatok után megtanulta, hogy nem attól kell félni, hogy egyedül marad, hanem hogy a rossz személy mellett köt ki.

Nagyon sok mindent tettem meg korábban nőkért, hogy bizonyítsam törődésem. Manapság már tényleg vallom azt, amit korábban csak mondtam: egy párkapcsolat kettőn áll, még mindig hajlandó vagyok tenni, de már elvárom, hogy ne csak kivegyen a hölgy, hanem be is tegyen a „közösbe”. Volt Tinder, volt melós kapcsolat stb., de egyiknek a távolság vetett véget, másiknál meg úgy voltam vele, hogy bocs, ennél több kell bla-bla.

Túlságosan élvezem mára az életem azért, hogy hagyjam másnak ezt ellaposítani, vagy más bánatát helyrerakjam, miközben csak azt tudja hajtogatni, hogy neki milyen rossz, egyszerűen olyat keresek, akivel tudnám élvezni az életet. Hogy tudná bárki elvárni azt, hogy valaki élvezze mellette az életet, ha ő maga sem élvezi a saját életét? Az úgy nem fog menni, max. lehet egymás vállán sírni, az meg kinek kell? Inkább fel kell ülni arra a gépre, ki kell próbálni azt az élményt, amit régóta tervezel, csak élvezni kell, hogy élsz. És ha tényleg jó az a pasi/csaj a bárpultnál meg kell szólítani, lehet, hogy észre se vett, lehet, hogy túl jónak talál magához képest. És persze lehet, hogy vár valakire… ha nem kérdezed meg, akkor egy dolog tuti adott: NEM. Ha kérdezel, már 50%, hogy más lesz a válasz.

Az élet lehet szép is, ha teszel érte, persze nem a munkában meg a munkába ingázás stb. körében, hanem ha elkezdesz komolyan élni, hobbikat űzni és megvalósítani önmagad ténylegesen, és nem csak az Instán/Face-en/randin elmesélve. Mára már annyi mindent csináltam, hogy a randikon inkább nem mondom el a felét se, mielőtt felvágósnak vagy hazugnak néznek (mindkettőre volt példa), inkább lassan adagolom be, max. mielőtt minden kiderülne, eltűnik, én nem vesztek semmit!”