Szeretőt keresünk, hogy néha elfelejtsük a problémáinkat

Olvastam Klarisz levelét. Kérdezte, hogy mit tennék, ha a lányom rájönne a titkos életemre, és erre nagyon nehéz a válasz.

Nem nagyon szokott ilyen lenni a Randiblogban, de most egy olyan olvasónk újabb levelét közöljük, aki egyszer már írt nekünk. Alettáról van szó, aki azt mesélte el, hogy teljesen elhidegült a férjétől, ezért sok-sok év után lett egy szeretője, és azóta is viszonyokat tart fenn férfiakkal. Volt, aki azt írta, megérti ezt a döntést, más viszont azt vetette fel, hogy Aletta miért nem gondol a gyerekeire, hogy rájuk milyen hatással lehet ez az egész. Ez az utóbbi levélíró volt Klarisz.

Klarisz arról írt, hogy telepített egy billentyűzetfigyelőt édesanyja gépére, és így tudta meg, hogy édesanyjának viszonya van valakivel. Ezek után Klarisznak megromlott a viszonya az édesanyjával, ezért tette fel a következő kérdést:

Szóval Aletta, a kérdésem az lenne, hogy mit tenne, ha a saját lánya tényleg rájönne minderre? Hogyan kezelné az egész helyzetet?

Hát most erre válaszol Aletta az alábbi levélben. Ha ön is szívesen bekapcsolódna a beszélgetésbe saját történetével vagy tapasztalataival, akkor kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

„Egy nagylányom van, és nagyon jó a viszonyunk. A házasságom zátonyra futott, és sok problémámat, bánatomat meg tudom beszélni vele, látja, hogy élünk az apjával. Gyakran mondogatom neki, hogy a szülei házassága a legjobb példa arra, miként nem szabad együttélni, egyáltalán élni. Sokat lehetne arról is írni, hogy miért maradtam egy megromlott házasságban. Nem vagyok ebben a témában sem egyedül, nagyon sokan vannak, akik hozzám hasonlóan élik az életüket. Szeretőt keresünk, hogy néha pár órára elfelejtsük a problémáinkat. Bárki, aki arról ír, hogy úgy teljes az élete, ha szeretőt is tart, mert szereti a változatosságot, életformájává vált, hogy szeretői vannak, az mind hazudik, és nem foglalkozik az alapproblémával, a gondjaival, azzal, hogy valójában boldogtalan.

Több szeretőm is volt, és jelenleg is van, és erről semmiképp nem szeretnék a lányomnak beszélni. Úgy érzem, csalódna bennem, megvetne, azt pedig nem tudnám elviselni. És ha mégis rájönne, nagyon nehéz lenne – ha egyáltalán sikerülne – eléállni, hogy beszéljük meg. Felhívtad telefonon az anyukádat, és közölted vele, hogy tudsz a titkáról. Gondolom, az ájulás környékezte, amikor meghallotta. Azt írod, mondott valami kifogásfélét rá. Mégis, mit vártál, mit fog neked mondani? Az most könnyebb lenne, ha simán csak annyit mond, igen, szeretőm van? Ugye, hogy nem?

És az sem mellékes, hogy derült ki ez az egész. Kémkedtél utána, beleolvastál olyan levelébe, amit nem neked szánt. Mindenkinek vannak titkai és mindenkinek joga van a saját titkaihoz, családon belül is. Nincs olyan gyerek, akinek ne lennének titkai a szülei előtt és ez fordítva is igaz. Mi is történik, ha a szülő elolvassa a gyereke naplóját, magánlevelét? Azt mondják a gyerekek, hogy ehhez nincs jogunk, nekik is van intim, magán szférájuk. Nos, ez fordítva is így van. És miért titkolózunk? Annak sok oka lehet, többek között az is, hogy ne történjen meg az, ami közted és anyukád között megtörtént. Eltávolodtatok egymástól, egyikőtök sem tudja rászánni magát, hogy odaálljon a másik elé, hogy elkezdje a beszélgetést, békülést.

Az anya-lánya kapcsolat egy életre szól. Megszületik a kisbabánk és tudjuk, hogy innentől fogva mindig ő lesz a legfontosabb a számunkra. Én azt szeretném, ha a lányom mindig tudná, hogy bármikor, bármilyen problémával fordulhat hozzám. Én soha nem fogok ítélkezni felette, hanem meghallgatom, segítek, tanácsot adok neki. Mert mi történik, ha a gyermekünk mondjuk börtönbe kerül? Megbocsájtunk és megyünk látogatni. Vagy mi történik, ha megjelenik az ajtónkban bőrönddel, mert kirakta a párja félrelépés miatt. Megbocsájtunk és befogadjuk. Akit szeretünk, annak megbocsátunk, próbáljuk megérteni a tettét, segítünk neki.

Az anyukád boldogtalan, gondjai vannak. Gondolj erre! Elárult téged, de te is őt, hisz tisztességtelen úton jutottál az információhoz. Nagyon nehéz neki azzal a tudattal élni, hogy megveted, lehet, hogy ennél nincs is nehezebb. Nem tud a szemedbe nézni, a beszélgetést elkezdeni. És úgy gondolom, mivel ez az egész nem véletlenül derült ki, ezért neked kell kezdeni a békülést, közeledést. Tudni kell bocsánatot kérni és megbocsátani. Kérj tőle bocsánatot a módszered miatt és mondd el neki, hogy milyen lelki traumát okozott neked az, hogy megcsalja az apukádat! Mondd el neki, hogy úgy érzed, soha nem fogod megérteni, amit tett, de szeretnéd, és azt is szeretnéd tudni, hogy miért tette. Amíg nem tudtál semmit, ő volt számodra a tökéletes anya, a társ. És hidd el, hogy még most is az, ugyanúgy szeret téged, ugyanúgy szeretne az életed részévé válni, mint azelőtt, hogy rájöttél a titkára. Talán most ő szorul segítségre, segíts neki! Felnőtt vagy, viselkedj is úgy!

Vagyis a válaszom a kérdésedre: ha véletlenül, az én óvatlanságom miatt derülne ki, hogy szeretőm van, nagyon nehéz lenne, de összeszedném minden bátorságom, és a lányom elé állnék, hogy beszéljük meg. De úgy gondolom, ha kémkedne utánam, s úgy derítené ki, akkor neki kellene elém állni, hogy beszéljünk.

Kémkedtél, találtál valamit, most állj az anyukád elé és tisztázd vele!”