Már a bemutatkozásnál egyértelmű volt: testi kapcsolatot szeretne csak

Johanna levele bennem is felébresztett valamit...

Ön olvasta nálunk Johanna levelét pár héttel ezelőtt? Johanna arról írt a Randiblog mindenki számára nyitva álló e-mailcímére, mennyire rosszul bánt vele egy férfi, akit ennek ellenére a mai napig szeret. Nos, a mai posztban olvasható levél beküldője, Anasztázia szintén belement egy hasonló kapcsolatba, de ő ráadásul úgy, hogy közben nem zárta le válságba került korábbi kapcsolatát. Amilyen szépen indultak a dolgok Anasztázia számára, annyira nehéz lett minden a végére, de Anasztázia tanult az esetből és levonta a következtetéseket.

Ha ön is volt már hasonló helyzetben, ha szívesen beküldené saját történetét, kérjük, írjon nekünk ön is, de előbb olvassa el Anasztázia beszámolóját!

„Lassan 3 éve, hogy leszólított a buszon a nagy Ő. Magas volt, határozott, és nem mosolygott. De tetszett benne valami. Már a bemutatkozásnál csak a keresztnevét mondta, így egyértelmű volt: testi kapcsolatot szeretne csak.

Én pedig ott voltam egy 3 éves kapcsolat hullámvölgyében. Gondoltam, ha egyszer randizok vele, abból még nem lesz semmi, és elmondom, hogy kapcsolatban élek.

De túl jól sikerült... órákon át beszélgettünk, olyan dolgokról, amiről addig csak kevés emberrel. Persze elmondtam, hogy benne vagyok egy döcögős kapcsolatban.

Aztán jött a második randi, és jött a harmadik is. Amikor pedig a drága párom elfeledkezett a 3. évfordulónkról, elegem lett: lefeküdtem a sráccal.

Aztán kivettem egy lakást abban a városban, és kétlaki életet kezdtem el élni, két kapcsolattal. Boldog voltam. A szervezés nem volt könnyű, de mindig megoldottam. Aztán a hónapok múlásával egyre kínzóbb lett az érzés: szeretem ezt a pasit... voltak furcsa dolgai, de nem érdekelt különösebben.

A legjobb barátja többször bepróbálkozott nálam (amit jeleztem is neki), míg a vége az lett, hogy teljesen megszakították a kapcsolatot.

Fél év után éreztem: döntenem kell, ha közös babáról beszélhetünk, akkor felrúgom a régi kapcsolatot. De ő hallani sem akart gyerekről.

Még egy évig nagyon boldogok voltunk. Mienk volt a világ. A babakérdést elnyomtam magamban, úgy gondoltam, majd a régivel vállalok gyereket.

Amikor szakítottam életem szerelmével, belehaltam. 3 hét után keresett: üljünk le beszélni. Leültünk. Kiderült, ő sem jobb, mint én. Barátnője van. Aki a második nő, babát vár tőle, de szeretne velem is gyereket.

Én hülye pedig ott maradtam, megettem a maszlagot, amit meg akart velem etetni. Maradtam. És kiderült nálam is a turpisság: hogy én is párkapcsolatban élek. Összeilletünk: megtaláltuk egymást, mint zsák a foltját.

Onnan indult a lejtmenet. A féltékenység tönkretette a kapcsolatunkat. Én még mindig szerettem volna vele babát vállalni, talán ő is. Ennek lassan 6 hónapja. Azóta visszaköltöztem a régi városba, próbálom elfelejteni őt.

Ma már tudom, akkor mikor kiderült, hogy barátnője van, vissza se kellett volna néznem. Sok idegeskedéstől óvtam volna meg magam. Hülye voltam. De még mindig vele álmodom, hiszen tudom, nekem ő volt a FÉRFI.

Egy valamit tanultam meg: az önbecsülésünket ne adjuk fel senkiért!”