A volt férjével közösen visznek egy vállalkozást

Lehetséges, hogy az én esetem is átlagos, az is lehet, hogy hétköznapi, de mindenképp tanulságos.

A Piusz álnevet dobta a gép az alábbi levél beküldőjének. A fenti mondat természetesen a levél bevezetője, és Piusz 2 éve tartó kapcsolatáról számol be alább. Az „együtt vagyunk” kifejezés után azonban egy zárójeles kérdőjel következik a sztori első sorában, és nyilván mondani sem kell, hogy nem sok jóra utal, hogy Piusz már maga se tudja, hogy tényleg együtt van-e a partnerével vagy sem.

Hogy pontosan mik az okok, azt nem fogjuk természetesen Piusz helyett elmesélni, kérjük, olvassa végig ezt a levelet, ami a Randiblog e-mailcímére érkezett! Ha van kedve és mesélnivalója, utána írjon nekünk ön is!

„2 éve vagyunk (?) együtt. Neki egy válása volt, nekem egy rosszul sikerült kapcsolatom. Chat, hívás, találkozás, közös hang, minden olyan, ahogyan egy ember kívánja, kívánhatja. Én 39 kilenc vagyok, lakás, autó, biztos munkahely, egzisztencia, sok dicséretet is kapok a hölgyektől, sosem foglalkoztam ezzel, jól esik, de nem verem a mellem.

Ő nagyon csinos, ambiciózus, intelligens, jó barát és szerető. A családdal minden rendben, szüleim imádják, az ő családjába is remekül beilleszkedtem. A volt férjével közösen visznek egy vállalkozást, ami nem épp szerencsés, de hitel, stb. Többször előfordult, hogy azzal jött, neki jobb egyedül, hagyjuk ezt. Vártunk, aztán megint egymás mellett találtuk magunkat, ez ment legalább 4-szer.

Most újra előjött, semmi baja nincs velem, de ő egyedül szeretne lenni, nincs ideje semmire, egy kapcsolatra sem. Azt hiszem, ez lesz utolsó, úgy érzem, itt a józan ész már nem segít, szinte semmi. Újra meg kell próbálnom majd mással, ez így felőröl, és aki ide jár, itt olvas, az tudja, baromi nehéz ennyi idősen nyitni újra, és azt válaszolni a legidegesítőbb kérdésre, hogy nem azért vagyok egyedül, mert pszichopata vagyok, csak egyszerűen felgyorsult a világ, nincs türelem, nincs megalkuvás egy bizonyos szintig sem. Tudom, hogy nehéz lesz újra bízni, de biztosan sikerül. Mert sikerülnie kell.”