horoszkóp
shutterstock 712432321

Akkor már biztos nagyon akarsz gyereket!

2018.05.11. 16:46

Most olvastam Nándor 2012-es október 23-i levelét (7 ok, amiért nincsen barátnőm), ami remélhetőleg már régen elvesztette aktualitását. Kíváncsi lennék s egyben remélem, hogy lett Nándornak egy hozzá méltó párja. Meglepett, amiről írt, de egyet is értettem vele.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Eddig nem volt olyan a Randiblog történetében, hogy valaki több, mint 5 év távlatából reagáljon egy másik olvasónk által beküldött levélre, de most ez történt. A Mirandella álnevet sem használtuk még (kezdünk kifogyni!), szóval ilyen szempontból is első ez a poszt – szóval a lényeg, hogy alább Mirandella gondolatait-tapasztalatait olvashatja a szingliségről, mivel miként Nándornak nincs barátnője (vagy legalábbis 2012-ben nem volt), Mirandellának sincs barátja. Ez egy olyan beszélgetés, amit öt év után sem szeretnénk lezárni, szóval kérjük, hogy ha ön is hozzátenne, írjon a Randiblog e-mailcímére! Várjuk az ön történetét-tapasztalatait is!

Nekem nincs hét pontom, sem vezető beosztású állásom, de egy hivatásom, amit szívvel-lélekkel űzök, s mindemellett nem a munka tölti ki az életem. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy majdnem négy évvel ezelőtt rátaláltam a szalontáncokra, illetve a jógára. Az agyamat is igyekszem trenírozni, s nem csak itthon ülök, hanem járok színházba, moziba, múzeumba.

Vannak barátaim is, de egyikünk sem jár diszkóba. Szeretünk dolgokat megélni, átélni, mély beszélgetéseket folytatni és sokat nevetni.

Amikor Nándor levelét olvastam, eszembe jutott, de kár, hogy nem akkor olvastam, amikor még otthon éltem. 2013-ban költöztem külhonba. Egy régi vágyamat valósítottam meg, ami nagyon rögös útnak bizonyult, de komoly gödrökből is fel tudtam állni.

A barátaim mindig mondják, milyen erős vagyok, megbízható, kedves, csinos, okos, de akkor kérdezem én, hogy lehet, hogy az ünnepnapokat egyedül töltöm? (Ez költői kérdés, nem várok választ).

33 éves vagyok, így mindig az a kommentár ehhez: akkor már biztos nagyon akarsz gyereket! S én erre mindig azt felelem, hogy a gyerek szerintem csak ráadás. Nekem az számít, KITŐL van. Ha a férfi által akarsz jutni valamihez, akkor csak használod őt.

Ez az erő, amit bennem csodálnak, nem erőfitogtatás. A szingli szót hallani sem szeretem. Nem azért vagyok egyedül, mert ronda lennék, otrombán beszélek, hiányos az IQ-m, vagy a hét pont bármelyike. Hanem azért, mert nem értem be félmegoldással. Olyan férfiakkal találkoztam, akik vagy egy korábbi kapcsolatukban elszenvedett sérülés miatt nem tudtak érzelmileg elköteleződni, s a pótlék szerepét nem vállaltam, vagy olyanokkal, akik őszintén megmondták, hogy a karrierjük a legfontosabb számukra, de ha a naptárjukban akad szabad hely, azt betöltenék éjszakánként velem. Erre is nemet mondtam.

Naivitás vagy nem, de a jobb napokon hiszek abban, hogy igenis lehet egy kölcsönös tiszteleten, szereteten felépíteni egy kapcsolatot.

S látom magamon, újra meg újra, hogy a csalódások ellenére is nyitott vagyok, és igenis hagyom a férfinak, hogy férfi legyen, nem puffogtatok mondatokat: nekem nincs szükségem egy férfira sem, mindent megoldok egyedül!

Én ezt úgy mondanám, hogy azt szeretném, ha valaki szabad akaratából döntene úgy, hogy húú ez a lány. S persze, hogy egyedül is tudok élni, de nem ez az életcélom.

Mindenhol azt mondják, hogy éld az életed és majd betoppan. Hát a mondat második fele nem jött el.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!