Látva, hogy nem múlik a szerelmem, leült velem beszélgetni

Rengeteg levél érkezik mostanában a Randiblog inboxába, aminek nagyon örülünk, és ezúton is köszönjük mindenkinek, aki beküldi nekünk párkapcsolatokra vonatkozó tapasztalatait vagy történetét a Randiblog e-mailcímére. Ebben a posztban Godvin álnevű olvasónk beszámolóját találja alább, ő a válásáról és azt követően kialakult munkahelyi kapcsolatáról mesél nekünk tömören, de nagyon elgondolkodtatóan. Ha Godvin történetét elolvasta és lenne megosztanivalója, akkor önön a sor, kérjük, írjon nekünk ön is!

„53 éves leszek júniusban. A feleségem 13 éve lelépett, egyedül neveltem a gyerekem. Feláldoztam az életem?

2 hónapja jöttem rá, milyen rosszul döntöttem, amikor nem kerestem anyát a gyerekeimnek, mert már akkor ott volt az a nő, akibe 2 hónapja szerelmes lettem. Egy munkahelyen dolgoztunk, ismertük egymást. 3 éve otthagytam a munkahelyem, őt 1 év múlva kirúgták. 2 éve felhívott, kezdjünk együtt vállalkozásba. Belevágtunk, dolgoztunk együtt, szimpatikus volt, de nem vettem észre a nagy Őt.

Két hónapja kényszerből naponta találkoztunk, beszélgettünk, és szerelmes lettem halálosan. Megírtam neki, elutasított, aztán látva, hogy nem múlik a szerelmem, leült velem beszélgetni, és elmondta szeptember óta van kapcsolata, ha nem lenne párja, egy percig sem gondolkodna, hogy elfogadna. Ha nyáron történt volna a felismerés, már egy pár lennénk. Csodálatos anya, van két fia, csodálatos Nő, csodálatos Ember. Ő van nehezebb helyzetben, mert tetszik neki a szerelmem, de nem rúgja fel a kapcsolatát.

Összegzésként: jó nagy barom voltam, most próbálok a hátralévő életemben nyitott szemmel élni. Igazat megvallva, nélküle nem nagy kedvvel.”