Az esti fáradtságot azzal orvosoltuk, hogy reggel szexelünk

Alexandra levelére reagálnék, bár tartok tőle, hogy ítélkezésnek fog tűnni, pedig egyáltalán nem az.

Ez itt a Randiblog Inbox rovat, ahol a Randiblog alábbi e-mailcímére érkező leveleket közlünk változtatás nélkül. Ugyanebben a rovatban közöltük korábban Alexandra levelét, aki arról írt, hogy szép lassan kihűlt a házassága, így viszonyba keveredett egy kollégájával. Alexandra és férje között kevés a szex, és az sem túl jó, de emiatt levélírónk nem akar kilépni a házasságából.

Erre reagál most Róbert, akinek a leveléből elsősorban a segítő szándékot lehet kiolvasni, hiszen Róbert saját példáján keresztül mutatja be, hogy szerinte mi a teendő ilyen helyzetben, illetve méginkább, hogy korábban, egy kapcsolat kezdetén mit lehet tenni annak érdekében, hogy a helyzet ne fejlődjön odáig, ahova Alexandra házassága eljutott. Ön mit gondol? Önnek mik a tapasztalatai? Egyetért Róberttel? Ha van kedve hozzátenni a témához, írjon ön is!

„Én egy könyvvizsgálói asszisztensi pozícióban dolgozó, 27 éves férfi vagyok. Még csak egy éve vagyok a párommal együtt, így nyilván egy ilyen friss kapcsolat alapján nem beszélhetek magas lóról a vágy lanyhulását illetően.

A párom és én is olyan munkakörben dolgozunk, hogy csak esténként tudunk együtt lenni, és akkor is az egyikünk jó esetben zuhany után aludni akar csupán.

Már az első hónapban összeköltöztünk, mert így alakult, szóval azt gondolom, hogy az újdonság varázsa már nincs meg. Nyilván én is megnézem a kellemes látványt nyújtó kollégáimat, és gondolom, a párom is. Viszont soha semmilyen körülmények közt nem csalnám meg. Egész egyszerűen azért, mert tudom, hogy milyen érzés, és nem akarnám, hogy ezt érezze, illetve leégne a pofámról a bőr, hogy úgy feküdjek be az ágyba mellé, hogy előtte másba voltam.

Ezt a bizalmat pedig megszavazom neki, mert tudom, hogy tisztel annyira, hogy ha már másra vágyna, akkor azt elmondja, és elválunk, mielőtt direktben fájdalmat okozunk a másiknak.

Úgy gondolom, hogy álszentség azt állítani mind önnek, mind pedig a partnerének, hogy szeretik a párjukat, hisz ha szeretek valakit, akkor nem vágyok másra. Ha pedig már más irányába vannak gyengéd érzelmei, akkor azt az embert szereti, a kettő nem megy egyszerre.

Azzal sem értek egyet, hogy csak feltétlenül a párja tehet arról, hogy nincs szex, vagy pedig nem kielégítő. Valószínűleg ő is érzékeli, hogy önnek nem jó már vele a szex, érzi, hogy nincs már meg a kémia, mint, gondolom, korábban. És ilyen esetben (saját korábbi esetemből kiindulva) inkább nem is próbálkozunk, hogy ne okozzunk csalódást a másiknak, mert akkor nem lesz az, hogy nem érezzük magunkat elég férfinak.

Nem kellenek a szexi fehérneműk stb., csak éreztetni a másikkal hogy még mindig szereti. Ami nyilván nem fog menni, ha már másra vágyik, és be is teljesült ez a vágy.

Például mi az esti fáradtságot azzal orvosoltuk, hogy egész egyszerűen reggel szexelünk. Nap közben pedig ezzel hergeljük a másikat. Esténként pedig a kevésbé fáradt fél kedveskedik a másiknak, akár egy masszázzsal, vacsorával stb.

A kéretlen tanácsom, hogy ha fontos önnek a párja, akkor számoljon el a lelkiismeretével és szeressen bele újra. Vagy ha nem képes már erre, váljon el, mert egyikük sem lesz így boldog. Boldogtalan házasságban pedig leélni egy életet nincs értelme.

Egy kapcsolathoz ketten kellenek. Se többen, se kevesebben. Az elrontásához és a megjavításához egyaránt.”