horoszkóp
shutterstock 1104557168

120 elküldött bemutatkozó levél, 44 válasz

2018.06.10. 16:44

Régóta olvasom a nálatok közzétett írásokat, és el-elgondolkodtam azon, hogy vajon hogyan is működik ez a világ így 2018-ban, 40 körül. Ivó írása volt az, ami végképpen billentyűzet ragadásra indított. A nagy kérdésem az lenne: „Mi is kell a mai nőknek?”. Picit elakadtam, és kíváncsi lennék, mit tanácsolnának, gondolom, elsősorban a szebbik nem képviselői, az online térben való „összefutásról”…

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Nemrég egy másik hasonló posztban Ivó álnevű olvasónk levelét tettük közzé, tegnap egy női választ publikáltunk ugyanerre, hát most nézzük egy újabb férfiolvasónk reakcióját. A fenti bevezetővel kezdődő, és alább teljes egészében olvasható levél beküldőjének megint egy régi magyar személynév jutott álnévnek, az, hogy Bács.

Bács egy olyan témában ír, ami a jelek szerint sok olvasónknak nagy probléma, hiszen rengetegen panaszkodnak ugyanerre: sokak számára a lehetetlennel határosnak tűnik az online társtalálás. Bács levelében az fogott meg minket különösen, hogy ő számszerűen be is mutatja fél évnyi kitartó próbálkozás eredményét. Amint az a címből is kiderül, a levelei kb. kétharmadára még csak nem is reagált a címzett. Hogy a fenti 44 válaszolóval Bács meddig jutott el, azt alább lehet elolvasni.

Természetesen a témát továbbra sem tekintjük lezártnak: ha ön is szívesen mesélne, kérjük, tegye! Levelét, kérjük, az alábbi címre küldje be.

Ha szeretné, hogy az ön levele is megjelenjen ebben a rovatban:
randi kukac mail.velvet.hu

Ivóhoz képest (bár egy szűk tízessel feljebb) nekem már vannak gyermekeim, úgyhogy a néha szélsőséges „ha negyvenhez közel még nem volt kapcsolata és gyereke, akkor lehet, hogy még mindig mamánál él” című közkedvelt frázisnak már nem felelek meg. Rendezett anyagi körülmények, négykerekű (na jó nem A vagy B betűs márka), és komoly kapcsolatot keresek. Igen, baráti kör ismerkedésre kizárva, stabil kapcsolatok, gyerekek mindenfelé, munkahelyi környezet: kis létszám, pasik, és a szebbik nemet keresném. Utazás (ingázás) autóval, és az autópályán még nem állt ott ő, hogy segíthessek kereket cserélni. Marad az online tér, és az anomáliái.

Nos lássuk a tényeket (amik nem reprezentatív, saját minta): a fél év alatt több, mint 120 elküldött bemutatkozó levél, 44 válasz, amiből 9 kedves levél, ami néhány mondatos: „Köszönöm bemutatkozásodat, de sajnos nem téged kereslek, és sok sikert a társtaláláshoz!”.

35 elkezdődött levelezés, ezek közül 3 jutott el egy dupla randiig (azaz első és egyben utolsó – micsoda kifejezéseket tanultam meg a lányoktól), és 1 „profilegyeztető” randi is volt, ahol a hölgy bevallotta, hogy csak 15 percet szánt rá, aztán 2,5 órát beszélgettünk és sétáltunk, majd nem „lila” köddé, hanem csak simán köddé vált… És volt 1, ahol 3 találkozóig jutottunk, majd kedvesen megbeszéltük a dolgot, és további sikeres pártalálást kívánva intettünk búcsút egymásnak.

76 válasz nélküli levél, és 30 esetben (na jó, csak 28) eltűnt az illető se szó, se beszéd… Hozzátartozik, hogy 2 esetben sajnos én nem válaszoltam, mert elfogyott a tinta a számítógépből, meguntam az egy-egy illetve néhányszavas reakciókat, és még egy nálamnál 20 évvel fiatalabb hölgy, mindenáron telefonon akart volna beszélni velem (akinél a keresett jelölt életkortartománya több mint egy emberölőt ölelt fel).

Voltak hölgyek, akikkel jól alakult a levelezés és napi egy-egy levél került a virtuális postaládába 4-5 bekezdésnyi szöveggel, szemben azokkal, akik 3-4 napos, esetleg több, mint egy hetes válaszidővel rendelkeztek, miközben napi szinten látogatták az oldalakat.

Nem tudom, mennyire ütöm meg az intelligens mércét, hogy lehet-e velem beszélgetni, de szeretnék családot, komoly kapcsolatot, csak éppen úgy tűnik, nincsen kereslet az ilyen urakra, és utalok vissza Ivóra, aki gyermekek nélkül sem jutott egyről a kettőre. Vagy tényleg fehér lovakat kellene tartanunk, és minden reggel a naplementéből odalovagolnunk a hölgyek erkélyéhez?

Kedves hölgyeim! Vajon milyen urakat/férfiakat szeretnétek magatok mellett tudni, hogy társaitokká szegődjenek? Milyen fontos dolgokra lennétek kíváncsiak rólunk, hogy a drótpostagalamb csak úgy repkedjen oda-vissza? Esetleg miért csömörlöttetek meg, vagy fáradtatok bele az online társkeresés hálózatába?

Mert én (és még több úrtársam is) nem adtam fel a reményt – bár tudom, nem az a lényeg, hány jelentkező akad egy autó/lakás hirdetésre, elegendő egy, de az vegye is meg –, de valaki segítene, hogyan is lehet megtalálni azt a fonalat, ami elvezet Ariadnéhoz?

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
120 elküldött bemutatkozó levél, 44 válasz

Olvasónk statisztikát készített: a társkeresőn 120 kezdeményezéséből csak 44-re reagált a címzett nő. Hogy ezzel a 44-gyel meddig jutott? Itt kiderül.

8 · Jun 10, 2018 04:44pm Tovább a kommentekhez
Facebook Comments