Nem szeretném leírni az igazi nevem, mert férjezett vagyok.
Ez itt a Randiblog Inbox
A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!
Ezzel a mondattal kezdte a levelét az alábbi történet beküldője, akinek természetesen nem is szeretnénk tudni az igazi nevét, majd adunk mi álnevet, ahogy szoktuk – most például azt, hogy Levendula (igen, ez szintén egy olyan virág, ami egyben női keresztnév is). Levendula azt írja, hogy a történetével figyelmeztetni szeretne mindenkit, hogy vigyázni kell az interneten keresztüli ismerkedéssel, hiszen ahogy sokan mások, sajnos ő maga is megjárta nemrégiben. Levendula történetét alább olvashatja, és ha önnek is van mesélnivalója, kérjük, írja meg a sztorit a Randiblognak!
„A házasságunk régen megromlott, ám én nagyon vágytam egy társra, akivel lehet jókat beszélgetni, néha programokat csinálni, szóval kicsit boldognak lenni.
Egy társkeresős oldalon kezdtem csetelni egy szimpatikus, másik vidéki városban élő férfival, nálam fiatalabb volt. Tetszettünk egymásnak a képeken, sokat telefonáltunk, bevallása szerint nőtlen, édesanyjával élő, magányos férfi volt, aki sok évig óceánjáró hajókon dolgozott, és most itt él, mivel Horvátországban egy szállodaprojektet fog beindítani, és a hitelre vár, hogy belekezdhessen. DE: könyörgöm, kb. 20 éve??? És én mindent elhittem – sokáig. Azt viszont már nem értettem, miért nem akar személyesen is megismerni.
Állandóan ígérgetett, de nem volt képes egy napra elutazni hozzám. Felajánlottam, hogy én utazom hozzá, úgysem jártam még abban a városban. Ódzkodott, hogy mi lesz, ha meglátják velem stb.
Elmondta, hogy egy apartmanházban laknak, a neten megnéztem, mert tudtam a címet. Az a ház konkrétan egy olyan apartmanház volt, ahova turisták járnak. Szerintem ők albérletben éltek ott az édesanyjával. Autója nem volt, bár bevallása alapján sok pénze volt, és tervbe vette egy Maserati megvételét is. (Kb. 40 millió Ft egy olyan autó). Hónapokig hitegetett, nem értem, miért hittem benne. Aztán kitalálta, hogy vegyek a számítógéphez webkamerát, azon tudunk beszélgetni. Na ekkor már elegem lett. Meg is akarta rendelni nekem, persze az én pénzemen.
Több hónap után derült ki, hogy neki van a géphez, be is kapcsolta, a Skype-on láttam őt, a nemi szervét mutogatta, önkielégítést végzett, és ezt tőlem is elvárta volna. Sajnos egy nagyobb hazugság árán tudtam megszabadulni tőle, szégyellem, hogy így kellett tennem, nem volt más választásom.
Ekkor mondtam le végleg az ismerkedésről, a remélt boldogságról.
Azért írtam meg a történetem, hogy más is tanuljon belőle. Ne higgyen hónapokig a reménytelen ígéreteknek.”
Ön is írna?
Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!