Hétvégén vagy dolgozom, vagy örülök, hogy élek

„Néha napján, naponta” szoktam olvasni az írásokat a honlapon. Elég érdekes tapasztalatokat látok. Emiatt gondoltam, hogy megosztom a sajátomat veletek.

Ez egy nagyon jó ötlet volt Agenor álnevű olvasónktól, mert mindig szívesen vesszük, ha valaki ír arról, miket tapasztal társkeresés közben, hogyan látja a saját helyzetét és megpróbál rájönni az okokra. Nos, Agenor azt tapasztalja, hogy semmit sem tapasztal: azt írja, egyetlen normális randevú nem jött össze neki a fizetős társkeresőn sem. Persze az életmódja éppenséggel nem könnyíti meg a helyezetet, és ennek megfelelően Agenor tanácsot kér a poszt végén. Ön mit ajánlana neki? Vannak saját hasonló tapasztalatai? Mesélje el! Levelét e-mailben várjuk, az alábbi címre.

„A történet közepébe vágva: volt pár évvel ezelőtt egy kedves, okos, aranyos lány, akivel együtt voltam néhány hónapig. Sajnos nem illetünk össze. Azóta eltelt néhány év. Elég sok mindenen mentem keresztül. Egyetem, külföld, ismét az országban, majd újra egyetem, jelenleg telekommunikációs tanácsadó vagyok a legnagyobb cégnél ezen területen.

Per pillanat élvezem, amit csinálok, hozzátéve, hogy semmi köze nincs a leendő szakmámhoz (építőmérnök), de, hogy a lényegre térjek: az elmúlt években nemhogy normális párkapcsolatra, egyáltalán egy normális randevúra nem volt lehetőségem, pedig nem tartom magam sem csúnyának, sem esetlennek, sem pedig antiszociálisnak. Emellett egészen jól megállom a helyem idegen környezetben, feltalálom magam és könnyen létesítek kapcsolatot másokkal.

Jelenleg ott tartok, hogy néhány ezer forintért regisztráltam különböző társkereső oldalakra (most először). Mondhatnám, hogy több-kevesebb sikerrel, de inkább sikertelenül. Mivel igen sokat dolgozom, esélyem sincs eljutni más környezetbe hétköznap, hétvégén vagy dolgozom, vagy örülök, hogy élek. Sajnos nem vagyok 18 éves (28), akit a szülei pénzelnek minden hétvégén, hogy menjen bulizni (tisztelet a kivételnek). Ettől függetlenül nem panaszkodom, mert bőven az átlag felett keresek, és nem nagyképűség, csak jelezni szeretném, hogy ez nem lenne akadály.

Összefoglalva, amiért ez a gondolat megszületett a fejemben, az csak azért van, mert ötlettelennek érzem magam. Vajon mi lenne a megoldás, hogy találjak egy hozzám illő lányt?!

Ui.: Üzenem az összes lánynak, aki bármilyen jellegű társkeresőn fent van, hogy az intelligencia ott kezdődik, ha valaki válaszol a másik üzenetére, ha csak annyit is ír, hogy „sorry nem”.”