horoszkóp
shutterstock 1030868155

Házas vagyok, ő is az, nem menekülünk sehova

2018.11.24. 17:07

Olvastam korábban egy levelet a Randiblogban és felkavart. Nem találom már a nevét, de családos emberként egy 8 évvel idősebb kolléganőjébe zúgott bele. Sok-sok párhuzamot találtam, és ami durva, hogy ő azt a következtetést vonta le, hogy ez több, mint fizikai vonzalom. Tán még a szerelem szót is leírta.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

A fenti bevezetővel kezdődik Emmi álnevű olvasónk levele, és mi megtaláltuk a posztot, amire gondol: minden bizonnyal ez volt az, Máté beszámolója! Nos, Emmi valóban nagyon sok szempontból ugyanolyan helyzetben van, mint Máté, és érdekes megfigyelni a levél alapján, hogy amilyen gyakori az ilyen viszony (munkahelyeken legfőképp, de máshol is), olyan nehéz rá a megfelelő szót megtalálni. Szerelem ez? Flört? Barátság? És egyáltalán, belefér egy ilyen viszony, ha az ember egyébként boldog házasságban él, vagy jogosan emlegeti Emmi a bűntudatot?

Ha önnek van válasza, vagy legalábbis tapasztalata ebben a kérdésben, kérjük, írjon nekünk e-mailt az alábbi címre, ahogy azt Emmi is tette! Természetesen önnek is anonimitást, azaz egy jó álnevet fogunk biztosítani, mint valamennyi levélírónknak.

Klikkeljen ide, ez a címünk:
randi ¨@.. mail.velvet.hu

Én pont ezzel nyugtatom magam, hogy ez csak fizikai vonzalom, különben kicsinálna a bűntudat. Házas vagyok, ő is az. Rendben is van az otthoni dolog mindkét részről, nem menekülünk sehova.

A legelső találkozásnál már megfogott benne valami. Aztán úgy is maradt azóta is, nem gyengült a szimpátia, sőt. Szerencsére sok olyan feladatot tudtunk intézni, ahol együtt dolgozhattunk, mindig segítettük egymást. Persze nem tudom, hogy részéről ez mennyire volt szándékos. Fizikailag rettenetesen vonz és sajnos a személyisége is. Szakmaliag és emberileg is felnézek rá.

Nem léptük át a határt még soha, de nálunk is időnként sűrűsödnek a chatelések, átnyúlnak az otthoni időbe, hétvégén, este is üzengetünk. Aztán néha kicsit visszaveszünk. Ezek mögött sem tudom, hogy mi van... amikor csökken az intenzitás. Időnként szexuális célzások is jönnek-mennek, de mindig úgy, hogy még kimagyarázható, értelmezhető szolidan – néha azért nehezen. De egyértelműnek se tudnám mondani. Ebben ő az aktívabb, én nem tudok értelmesen reagálni, zavarba jövök.

Nem tudom, mit gondol valójában. Fura, hogy egy-egy ebéd egészen olyan, mintha randi lenne. Szóban viszont sosincs célzás, csak írásban. Teljesen feldob, ha ott van, beszélünk, néha várom már, hogy beérjek munkába, kérdezi is időnként útközben, hogy mikor érek be már. De igazából fogalmam sincs, hogy ő érez-e valami többet, vagy nála ez még természetes, hogy ilyen kapcsolatban van valakivel. Nekem nem, nincs és nem is volt mással ilyen (kivéve, ha utána egy pár lettünk). Vagy csak másnál nem gondolok bele többet? A munkában egyértelműen kiemelten vagyok kezelve általa, mással egyáltalán nem ilyen. Még szerencse, hogy nem pletykásak az emberek, vagy legalábbis még senkitől sem hallottam, hogy többet látna bele.

Azt hiszem, azt is írta a korábbi levélíró, hogy szupernőies a hölgy, na nekem ez fordítva, ő az abszolút szuperpasi. Külsőre, kiállásra is. És ahogy a korábbi levélíró, én is gyakran álmodok vele, sokszor álmodozok is. Ezek főleg testi dolgok, hogy beszélgetünk és bárcsak közelebb jönne, stb.

Vágyok a fizikai közelségére. Én is a nyaralásokban bíztam, hogy nem találkozunk addig sem, az nyugtatja a kedélyeket. És tényleg, egyre kevesebbet gondolok rá olyankor. Aztán sajna vissza a munkába és ugyanott tartok.

Érdekes helyzet. Nem akarok semmit és mégis. Sose hittem, hogy van ilyen, monogám beállítottságú vagyok. Nem lépnék sose, ha ő lépne, akkor sem tudom, mit reagálnék. Bár nem hinném, hogy valaha fog, már volt rá ideje bőven. Csak olyan kíváncsi vagyok, hogy az ő oldaláról mi van. Ha rákérdeznék egyszer, kiröhögne, hogy mit gondolok bele többet? Vagy azt, hogy miért nem egyértelműek a jelek, miért nem veszem a lapot? Szerintem nem az én kategóriám amúgy, nem egy súlycsoport. Vajon tartható ez a kettős állapot és tíz év múlva is ilyen barátok leszünk? Vagy egyszer ki fog borulni a bili, és történik valami? Vagy jön más neki (nekem nem hiszem), és már nem leszek izgalmas, esetleg megunjuk és tényleg szimpla barátság lesz? Vagy mindig is az volt? Totál tini feelingem van, több mint dupla annyi idősen.

Nem tudom, mi a célom ezzel a levéllel, kicsit könnyítek magamon egy vallomással. Úgy, hogy nem tudom, kell-e könnyíteni, kell-e bűntudat. De az a fránya levélíró és a következtetése...

Kérek frappáns álnevet, bár ilyen sztori millió van, csak nem derülnek ki. Le merem fogadni, hogy akár a mi kis cégünkben is lenne egy rakat ilyen fura kapcsolat. Látok összenézéseket, vannak tippjeim...”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!