horoszkóp
shutterstock 748996735

Nem mozgatott meg senki, aki meg igen, az viszont túlzottan

2018.12.09. 17:05

Kelemen levele arról szólt, hogyan vette el a legszebb éveit, hogy nem mert előbújni. Nos, én egy heteró nő vagyok, a levelem nem a coming out-ról fog szólni, hanem arról, hogy nekem is bizony elszaladnak az évek a fejem felett, bizonyos félelmeim miatt.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Mária álnevű olvasónk alább olvasható levelének a bevezetőjét olvasta el ön most, és itt félbe is kell szakítanunk Máriát, egyrészt, hogy emlékeztessük önt Kelemenre, aki meleg férfiként úgy érzi, éveket veszített el azzal, hogy nem mert felvállalni magát.

Viszont amíg Kelemen azt mondja, a coming outtal egy hatalmas lépést tett a megoldás felé és maga mögött tudta a fölöslegesen elvesztegetett időszakot, addig Mária heteró nőként nem tudja, mivel győzhetné le a félelmeit, amik miatt úgy érzi, hogy számára most peregnek az évek hiába. Levele kérdéssel zárul, szóval ha ön tudna mit válaszolni Máriának, ha szívesen megosztaná saját tapasztalatait, kérjük, írjon nekünk ön is! A címünk továbbra is a szokásos, ebben a dobozban találja itt alább.

Ez a címünk, csak a [ és a ] nélkül:
randi [@] mail.velvet.hu

Az egész az első kapcsolatomnál kezdődött. Csúnya véget ért, én is rosszul csináltam dolgokat, de a legrosszabbat talán az exem vétette: hazudott. Sokáig nem tudtam ezen túllépni, nagyon keserű érzések tomboltak bennem, teljesen eltökéltem, hogy egy olyan embert keresek, aki őszinte hozzám. Ez sikerült is, de sajnos a személy olyan volt, aki valójában nem is tetszett, mindössze bizonyos szempontokból felelt meg – azaz rosszul döntöttem, mikor őt választottam. Sok időbe telt, mire rájöttem, és főleg arra, hogy én voltam az, aki meghozott egy rossz döntést.

Aztán meghoztam egy még rosszabbat: kaparni az ex után. Ne is mondjatok semmit, verem a fejem a falba, hogyan lehettem ennyire ostoba. Tanultam belőle, de nagyon sok könnyet elhullajtottam olyan emberre, aki nem érdemelte meg. Végig ámított, én meg boldogan asszisztáltam hozzá... Ma már nem tudom, hogy miért, nem értem meg az akkori önmagam.

Utána sokáig nem volt senkim, majd elkezdtem randevúzni, de azzal is rossz tapasztalataim voltak. Nem mozgatott meg senki, aki meg igen, az viszont túlzottan. Nyomultam, mert én nem csak kefélni akartam, hanem társat keresni, komoly kapcsolatot létrehozni. Persze ezzel csak elijesztettem a másik felet. Ergo: újabb rossz döntés.

A randevúk alkalmával több ízben is láthattam, hogy nem igazán őszinte a férfitársadalom, ami még inkább csalódottá tett, ugyanis ekkorra már felépítettem egy olyan jellemet magamnak, ami kíméletlenül őszinte, és ezt is várja el a másiktól.

Sok férfi van, aki tetszik, de persze mind foglalt, és számításba se vesznek/vennének, ha szinglik is lennének. Ez a folyamatos rossz választás is elkeserít, pedig igazán nem tehetek róla, hogy ezt érzem, ezek csak jönnek, azok felé, akik rendesek, kedvesek, helyesek, okosak, stb.

Ez a sok negatív tapasztalat oda vezetett, hogy már 3 éve nincs senkim, semmiféle testi vagy lelki kontaktom férfiakkal, egyszerűen nem akarok randizni, nem ismerkedem, ki se mozdulok, félek, vagy attól, hogy csalódok, vagy attól, hogy meghozok egy újabb rossz döntést.

Ehhez még persze hozzáadódik az, hogy magasak az igényeim... úgyhogy valószínűleg jogosan félek attól, hogy nekem is elszaladnak a fejem felett a boldog évek...

És persze fogalmam sincs, hogyan lábalhatnék ki ebből. Mindenki mondja, hogy

majd jön a szerelem,

vagy

majd megtalál az igazi,

de ebben már többé nem hiszek. Mert amíg ismerkedtem, kapcsolataim voltak, egytől-egyig csak a rossz tapasztalatok jöttek.

Sokszor azt sem tudom eldönteni egy szituációban, hogy én jól vagy rosszul tettem-e ezt vagy azt. A barátaim mindig azt mondják, hogy többnyire én csinálom jól, és a férfiak rosszul. De akkor miért csak olyanok jönnek szembe, akik ezt nem jól csinálják?

Több társkeresőn ismerkedtem már, baráti körben is, egyik sem jött be. Mi lehet a megoldás?

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!