g
horoszkóp
shutterstock 764346136

Egyiknél sem működött a kémia (szerintük)

2018.12.23. 11:04

Elég sűrűn olvasom a jobbnál jobb Randiblog-cikkeket, sokszor csodálkozva, még többször hatalmas döbbenettel… Teljesen át tudom érezni a levélírók érzéseit, megnyilvánulásait.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Egy normális férfi” aláírással érkezett a fenti bevezetővel kezdődő levél szerkesztőségünk alábbi e-mailcímére, de mi azért a hagyományokhoz híven választunk egy álnevet a beküldőnek: ma a Zétény keresztnév kerül sorra.

Szóval Zéténynek két másik fontos tulajdonsága van azon kívül, hogy normális. Egyrészt társat keres, másrészt negyven felett van, és az alábbi beszámolóban pontosan ennek a két tényezőnek az egymásra hatásáról van szó. Zétény az interneten keresztül próbál társat találni, de mint sok más korábbi levélírónak, neki sem megy éppen egyszerűen.

Ön is próbálkozott már a neten társkereséssel? Mik a tapasztalatai? Az ön levelét is várjuk a szokásos címre, amit az alábbi dobozban talál.

Klikkeljen ide, ha van kedve írni!
randi@mai|.ve|vet.hu

András és Valérián levelére szeretnék reagálni, de mondjuk a mondandóm már régóta érett bennem. Teljesen egyetértek velük mindenben, mondhatjuk a kettő keveréke vagyok. Nem 30 éves, az igaz, jócskán túl a negyvenen, de azért lehetnének az embernek elvárásai (szerintem).

Jó 2 éve kezdődött, hogy gondoltam egy nagyot, regisztrálok társkereső oldalakra. Nem alkalmi kalandot keresve. Tettem is érte, célokat tűztem ki magam elé: ledobtam 30 kilót, aktívan sportolok, a fogaimat rendbe rakatom (ez most van folyamatban), ha kilépek az utcára, nálam alap az ing-zakó viselet. Sokan meg is néznek, ami kinek nem esik jól, látva, hogy beérett a gyümölcs… Biztos egzisztenciával rendelkezem (amit persze az oldalon nem hirdetek), akit érdeklek, az megtapasztalhatja. Nos itt jön a bökkenő. Körülbelül 40 hölgynek írtam, erősen szűrve őket (hogy miért, arról később), nyilvánvalóan nem sablonleveleket. Nem szokásom magamról valótlanságot állítani, nincs pózolós, verdás, tengerpartos képem, mivel az nem én lennék.

Nos, a 40 hölgyből kb. 30 azóta sem reagált (vagy törölte magát, vagy megijedt, vagy fogalmam sincs, de mivel őszinte voltam, egy „bocsi, nem egymást keressük” választ azért elvártam volna), egyáltalán mit akarnak egy társkereső oldalon. A maradék 10-ből 2 (kettő!) jött el találkozni velem, de egyiknél sem működött a kémia (szerintük). Persze mondják, ők a hibásak, nem érettek meg egy kapcsolatra (???). Hangsúlyozom, 40+ korról beszélünk, nem tiniszerelemről. Ilyenkor már mindenkinek megvan a maga élete, ebbe nem tudtak engem bele illeszteni. Volt, akinek a gyereke (aki 22 éves) fontosabb volt. Megértem persze. Csak az ilyen hölgy minek akar társat? Ja, és mindez csak fél év termése...

Hogy miért szűrtem őket? Egyszerű: egy bizonyos szint felett nem megyünk egy bizonyos szint alá… Úgy érzem, elértem egy szintet, szeretek én is kiállításokra, tárlatokra, bemutatókra, színházba, stb. járni, ilyen társat kerestem (keresek), de úgy látszik, túl magasra tettem a lécet.

Tehát, hölgyeim, nem csak kapni illik, de adni sem árt. Nem a herceget várni, hanem örülni annak a kis kivételnek, ami még szembejön veletek az utcán, esetleg ír nektek valami értelmeset magáról, nem minden férfit egy kalap alá venni. Ne általánosítsatok, és szebb lesz a napotok, az életetek!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!