A társ, akit megszeretett és elfogadott, soha nem fog visszatérni

Az alábbi történetet osztanám meg veletek.

Ezzel a bevezetővel kezdi a levelét Pável nevű olvasónk, és utána tényleg úgy folytatja, mintha egy olyan történetet mesélne el, ami nem vele történt meg, hanem egy harmadik személlyel. Nem szoktunk nem egyes szám első személyben megírt leveleket megjelentetni, Pávellel kapcsolatban azonban kivételt tettünk, egyrészt mert nyilvánvaló, hogy ő a történetben szereplő apuka, másrészt pedig mert egy olyan helyzetet ír le, amiről kevésszer volt még szó eddig itt a Randiblogban, pedig biztosan rengetegen mentek már keresztül hasonlón.

Amint azt ön a címnek kiemelt részletből is sejtheti, ebben a levélben a téma a szakítás, de ez egy sokszereplős történet, ami jól mutatja, hogy egy-egy szakítás mennyi mindenkit érint a két szakító félen kívül. Ha ön is tudna mesélni a témáról, kérjük tegye! Történetét, saját tapasztalatait e-mailben tudja beküldeni nekünk, ez biztosítja, hogy tökéletes anonimitást tudunk biztosítani az itt megjelenő levelek beküldőinek. A címünket ebben a dobozban találja, aztán következik Pável története.

„Elvált apuka megtalálta az igazit. Egész életében erre a nőre várt, őt kereste. Olyannyira, hogy elvált apuka (40 plusz) és másik oldal, mint válófélben lévő anyuka (40 plusz) már bemutatták egymást családjuknak, közös programok stb. Minden tökéletesen működött fél évig, már szóba került az összeköltözés is, aztán történt valami.

A válófélben lévő anyuka nagykorú, különélő lánya valami olyasmivel szembesítette anyukát, ami miatt a három éve különélő exével párterápiára kezdett el járni, ezáltal kétséges, hogy ez a tökéletes kapcsolat újra helyreáll.

A felnőtt gyerek ki fog szállni ebből, amikor már látja, hogy anyja nem válik el, és az anyuka ott marad egy rossz kapcsolattal, merthogy utóbb ugyanabba a rossz helyzetbe kerül, mint ami miatt elköltözött.

Azon túl, hogy semmi előjele nem volt annak, hogy bármilyen probléma lenne a párral, hogyan tudja elmondani az apuka a 6 éves lányának, hogy az a társ, akit megszeretett és elfogadott, és ez kölcsönös volt, talán soha nem fog hozzájuk visszatérni.

Tanulság: az nincs. Hiába teszi bele az ember mindenét egy működő kapcsolatba, nem tudni, hol a határ, amikor már bemutathatóak egymás családjának a pár tagjai.

Nőknek, akik hiányolják a normális pasikat – kellenének normális nők, akik felvállalják a konfliktusokat az újdonsült párjukért.”