A kémia működött, fél órán belül egy búvóhelyen találtuk magunkat

Lenne nekem is egy történetem az online ismerkedésről, megcsalásról és ghostingról.

Egy görög eredetű álnév jutott a fenti bevezetővel kezdődő, alább teljes egészében olvasható levél beküldőjének: Euniké. A bevezetőben említett három dolog közül legfeljebb a harmadik szorul magyarázatra: ghostingnak hívják azt, amikor valaki egy kapcsolatból szó nélkül lelép, azaz eltűnik, mint egy szellem. Elsőre azt gondoltuk, hogy Eunikének is egy ilyen férfival volt dolga, aki egy jól induló kapcsolatban egyszercsak figyelmeztetés nélkül eltűnik, de nem, ez a levél és történet egy teljesen más meglepetést tartogat.

Ugye ön is tudja, hogy ez a posztsorozat olvasóinké, itt bárki mesélhet? Az ön levelét szintén várjuk, és nagyon szívesen megjelentetjük, ha van mondandója társkeresésről-párkapcsolatokról-szakításról, akár Euniké alábbi leveléhez kapcsolódva, akár attól teljesen függetlenül. A címünket az alábbi dobozban találja.

„Pár hete olvastam egy megcsalásos történetet, a ghostingról volt benne szó. Aztán jött is rá egy férfiválasz, ami azóta is valahogy bennem kavarog. Ehhez a témához kapcsolódik az én levelem is. Amit érdemes rólam tudni: a férjemmel szinte tökéletesnek mondható a házasságunk, mindent megad nekem.

Kivéve egy dolgot, a szexet... A tipikus példája vagyunk annak, amikor a nő szeretne több erotikát és szeretkezést becsempészni a hálószobába,de a férfinak nincs rá igénye. És nem azért, mert nem tetszem neki, vagy van valaki más, akivel kiélheti magát. Nem. Egyszerűen neki nincs igénye arra, hogy havonta többször, 2 póznál több akrobatikát igénylő szeretkezést levágjunk itthon. Nekem pedig lenne rá... sőt... még sokkal cifrább dolgokra is.

Egyik este, miután úgy éreztem, hogy ennél jobban kielégíthetetlen nem is lehetnék, felregisztráltam egy oldalra szeretőt keresni. Jöttek is a levelek szép számban, mindenféle típusú pasitól, az üzletembertől kezdve a kigyúrt huszonéveseken át az idősebb korosztályig. Aztán egyszer egy átlagos, velem egykorú srác, aki hasonló otthoni háttérrel és vággyal rendelkezett, valahogy elérte azt nálam, hogy nap közben csak róla fantáziáljak...

Egész nap írogattunk, szextingeltünk, videókat küldtünk egymásnak és szerintem nem volt olyan porcikája, amit online nem ismertem volna. De ami még fontos, hogy kicsit egymásba is habarodtunk, mert intellektuálisan is nagyon passzoltunk. Ő is havonta/2 havonta jutott egy kis szeretkezéshez otthon.

Úgy adódott, hogy 2 hónap után nem bírtuk tovább és összehoztuk a randit. Bevetettem az összes női praktikát, felöltöztem és kisminkeltem magam kívánatosra. Egy kávézóba szerveztük le a találkát. A kémia is működött, így fél órán belül egy búvóhelyen találtuk magunkat, ahol vad csókolózásba kezdtünk, és gyorsan le is kerültek a ruhák rólunk. Miután elment (kb. 5 perces volt az aktus, nyilván rövid volt, ki volt éhezve), én még hátra voltam.

És ekkor jött az első döbbenet. Elkezdődött egy maratoni 2 órás egyoldalú beszélgetés, ahol inkább csak ő mesélt, én meg végig azon agyaltam, hogy mikor fog már hozzám érni, megcsókolni, kielégíteni... Ki is jelentette, hogy nála a második menethez idő kell, és akkor fog működni ha nem noszogatják. Szépen tartottam is magam, türelmesen hallgattam, de csak nem akart beindulni a dolog.

3 óra várakozás/beszélgetés után nem bírtam tovább. Rámásztam, de nem tudtuk befejezni, 5 perc után abba kellett hagynunk. Ezután letettem a dologról, hogy kielégülök... Végül megkértem, hogy kézzel elégítsen ki, ha már ennyit rizikóztattam miatta. Az 5 órás találkánkon kb, 25 perc szex volt.

Annak tükrében, hogy naponta órákat cseteltünk arról, hogy mire vágyunk, és mennyire szeretnénk már egy igazi, hosszan tartó, egészéjszakás szexet. Nem kell hangsúlyoznom a csalódottságom, és azt sem, hogy azon gondolkodom, szép magyaros szóval élve, hogy ghostingolok...

Kérnék valamit a férfiaktól. Döntsétek el, hogy szeretőt vagy barátot kerestek! Nem mindegy!!! Jelenleg ott tartok, hogy elvették a kedvem rendesen attól, hogy tovább keresgéljek, hiszen ezen kívül még a bűntudattal is meg kell birkóznom.”