Legyünk őszinték, nem az örökké együtt volt a cél

Megunhatatlan „letiltás”! Nem tudok elmenni a sztori mellett szó nélkül…

Na, pontosan erre jó a Randiblog: hogy ne kelljen elmenni szó nélkül semmi mellett! A Randiblog Inbox posztsorozat arra van, hogy akinek valami a szívét nyomja, akit valami bosszant, aki valamit kiírna magából, az tudjon mesélni név nélkül (vagyis álnéven).

Az alábbi levélben Édua álnevű olvasónk egy szexrandi történetét írja le, és a letiltás szó mellé többet nem is merünk előre hozzátenni a sztorihoz, hadd meséljen el mindent Édua úgy, ahogy történt. Önnek is van hasonló tapasztalata? Ha van kedve írni, tudja, hova kell küldeni a mailt...

„Nem is egy vadidegen srác volt, bár most már azt gondolom, hogy de. Beszélgetés, gyorsan váltott üzenetek, hamar pikáns kérdések, nem is zavarnak nagyon, mert legyünk őszinték, nem az örökké együtt volt a cél senki részéről. Átjössz?! Átjön, kellemes este, jó beszélgetés, hamar lefutott kör volt.

„Pillangó” érzés a gyomorban…? Hát keresni kellene nagyon, talán az egy délutános „üzenetváltásnak” tudható be, de nem volt igazán. Kedves srác, jól is néz ki, de valami hiányzott. Még bennem volt, mikor tudtam, hogy sosem fogom többet keresni. Aztán jött a csavar, még az ajtón sem igazán ment ki, mikor törölném az üzeneteket, és feltűnik, hogy azta, már le is tiltott.

Komolyan ekkor éreztem, hogy ez mekkora arc, mindenki megkapta, amit akkor épp akart, de ez a rögtön TILTÁS, akkora egóval bír, hogy már akkor tudja, hogy nem bírom ki, hogy ne üzenjek… Hát de!

Nektek, hasonló „rögtönítélő” pasiknak… Nagylányok vagyunk és helyén kezeljük a dolgainkat! Pontosan tudjuk, hogy egy második üzenetben leírt „a tiéd milyen” kérdésnél miről szól a dolog, és nem kezdünk esküvőről és hosszú boldog életről álmodozni kettesben. Nyilván sok tapasztalattal bírtok, de van bőven nekünk is, a hatalmas egót félretéve fel is tűnne, hogy pont nem fogunk „áradozó” üzeneteket küldeni 2 másodpercenként... nem kell izgulni!

Független, döntést egyedül meghozni bíró nőként pedig hadd döntsem már el, hogy akarok-e üzenni… hát nem akarok!”