Bő 1 éve – érthető okból – nincs köztünk szex

A „jelenleg nekem is nős pasi csapja a szelet” témához szólnék hozzá.

Még februárban jelent meg itt a Randiblogban Gréta levele, amelynek a címét most Kristóf álnevű olvasónk idézi a bevezetőben. Gréta arról írt, mennyire ki van ábrándulva a férfiakból, hogy nem tudnak egy kapcsolatban hűségesek maradni. Ehhez a témához van hozzáfűznivalója Kristófnak, és az ő levelével kapcsolatban nem szeretnénk semmi további konkrétumot elárulni a bevezetőben, de álljon itt még annyi, hogy különösen örültünk Kristóf sorainak, mert ritkán kapunk ilyen levelet, mint az övé. Ezúton is köszönjük neki, hogy írt!

És természetesen emlékeztetni szeretnénk mindenkit, aki nem ismeri még a Randiblog Inboxot, hogy ez a posztsorozat az olvasóink által beküldött leveleket tartalmazza, tehát ha önnek is kedve támad írni, önnek is a rendelkezésére állunk! Ha a Kristóf által felvetett témához kapcsolódna, vagy ha bármi egyéb mesélnivalója van társkeresés-párkapcsolatok-szakítás témakörében, kérjük, írjon nekünk e-mailt az alábbi címre!

„40 éves férfi vagyok, több éve párkapcsolatban. Lassan másfél éve páromnál nőgyógyászati daganatot diagnosztizáltak, áttéttel. Nem részletezem. Ami miatt írok, az ismeretségi köröm egy részének reakciói. A betegség miatt bő 1 éve – érthető okból – nincs köztünk szex. Mégis eszembe se jut megcsalni. Erre több ismerős is kifejtette, milyen rendes vagyok, hogy ezt a párommal végigcsinálom.

Meg voltam döbbenve. Mindegyiknek kifejtettem: a másik ne csak „arra” legyen jó, hanem a bajban is, emiatt nem vagyok rendkívüli. Inkább azt látom, ilyen felszínes a világ. Ha a másik nincs hasznunkra, dobjuk. És az első három ilyen hozzászóló nő volt! Most én is általánosítsak, hogy ilyenek a nők? Nem esem ebbe a hibába. De ha megnézed a társkereső nők elvárásait a pasiról: legyen sportos, magas, stb. Aztán csodálkoznak, hogy a kigyúrt szépfiúk milyen önzők, tisztelet a kivételnek.

40 évesen igen, kopaszodom, pocakos vagyok. Napi 12 óra munka mellett se időm, se energiám konditerembe járni. Plusz 1,5 éve minden házimunka az enyém, amit eddig ketten (!) csináltunk. De ha ez az ára, hogy egyszer meggyógyuljon, akkor legyen.”