Végre! Valaki leírta… Valaki ugyanabban a cipőben jár, mint én.
Ez itt a Randiblog Inbox
A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!
Mindezt Gyula álnevű olvasónk Kartal levelével kapcsolatban mondja. Kartal arról írt nekünk, hogy egyre nagyobb problémának érzi, hogy kezd kikopni a szex a házasságából, hozzátéve, hogy ez talán azért (is) lehet, mert a felesége szűz csillagjegyű.
Most Gyula ír hasonló helyzetből, még az is stimmel, hogy az ő feleségének szintén szűz a csillagjegye, de Gyula leírja, hogy korábban egyáltalán nem volt ilyen kevés szex a házasságában. Sőt, az alábbi levél tartalmaz egy-két olyan részletet, ami miatt muszáj volt a 18+-os figyelmeztetést rátennünk erre a posztra. Vajon mi lehet ilyenkor a megoldás? Ha önnek van tapasztalata a témában, vagy bármi egyébről mesélne, ami társkereséssel, párkapcsolatokkal vagy szakítással kapcsolatos, kérjünk, írjon nekünk e-mailben!
„42 és 36 évesek vagyunk, 3 gyerekkel.
Röviden: az én feleségemnek is szűz csillagjegye van. Eddig nem tűnt nagy jelentőségűnek. De nálunk is nagyon hasonló a helyzet, mint a hivatkozott cikkben: alig van szex. Az is inkább kínos már. Semmi ötlet, semmi tűz, csak a rutin. Szinte már nekem sincs kedvem hozzá. Feleségem igénye a havi 1-2 (!!!) alkalomnál egy gyors numera, aztán ő alszik.
Pedig nem így kezdtük 10 éve. Amikor először feljött hozzám, nagyon szexi volt. Ahogy kolléga is írta, kis sejtelmes combfix, megőrültem érte. Aztán úgy leszopott, úgy lenyelte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Akkor még a női ciklus idején, sosem engedett úgy haza magától, hogy nem verte volna ki nekem, vagy nem engedte volna mellére, szájába. Higgyétek el, én se maradtam adósa. Volt, hogy orálisan ötször juttattam csúcsra egymás után.
Aztán nyilván elmúlt a demo program. Biztos részemről is. Esküvő, gyerekek, munka. Hétköznapok. Voltak viták. Én inkább a békésebb természetű vagyok, ő az a tűzrőlpattant. Hamar felmegy nála a pumpa, de cserébe sokáig tart („legjobb” kombináció...). Persze ilyenkor előjön belőlem a cinikus. Ez nem mindig jó, megtanultam. Akkor meg elnémul. Napokra is. Valamikor hagyom. Megbeszélni nem tudja a dolgokat.
Mindegy, szex egyre kevéssé játszik szerepet köztünk. Orálisan már szinte sosem. Vajon menjek egy hivatásoshoz? Mert igényem óriási L 10 perc, X ezer pénz, lelki nyugalom. Főleg egy veszekedés után, amit nem lehet vele megbeszélni. Álljak így bosszút? Aztán üveges szemmel nézzek, amikor valami miatt veszekszik? Nem tudom elképzelni. Pedig pár éve, bőven a második gyerek után, kétszer is nekem esett nyilvános helyen. Ahol izgalmas volt a lebukás, de akkorát szeretkeztünk, illetve szájba vette, de már nem engedte, hogy így beleélvezzek. Nem is értem, mi történt. Aztán úgy tűnik, ez valami fellángolás volt…
Próbálok megfelelni neki is, családnak is. Pl. házi munkában sincs gond köztünk. Ők amúgy egyszerűen fontosak nekem, főleg a gyerekek. Nem élném túl nélkülük (családcentrikus vagyok: ebben is nevelkedtem). Az mindenképpen igaz, hogy mind a ketten csiszolódtunk egymáshoz. Elfogadjuk a másik hobbiját, hülyeségeit. Ebben nincs gond. Tudunk együtt élni. Csak az a fránya szex. Meg azért csak a gyerekeim anyja, aki cuki, szép, csinos, kedves (nagyrészt). Sokkal többet veszthetünk mind a ketten, ha elmérgesedne a viszony.
De van még egy ütközési pont: a haverok, barátok. Kb. havi 2 programom van (lehetne 4 is) – neki kb. évi 2. Persze nem egyenletesen jön össze nekem (van hogy egy héten 2, aztán 2 hónap szünet), de tény: nekem sokkal több barátom van. Érdekes, akkor nincs gond, ha családostól megyünk egy másik családhoz. De ha sörözni, kollégákkal vacsorázni, ottalvós kanbuli, bármi, akkor feszkó van. Mondjuk ebből nem igen szándékozom engedni. Illetve engedtem már szerintem eleget, mert nem hetente megyek. Bár egy szopással vissza tudna tartani...
Én magam nagyon szeretek gyerekekkel otthon. Tehát ő is nyugodtan mehetne. Sőt, amikor hetente kétszer megy tornázni, frankón tanulok a kicsikkel, etetek, fürdetek, mesélek nekik. De ő ezt valahogy nem képes megtenni, ha én nem vagyok otthon.”
Ön is írna?
Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!