Inkább arra hagyatkozom, hogy a társam érje el a lehető legmagasabb örömök szintjét

Ez itt a Randiblogban a Randiblog Inbox című posztsorozat újabb darabja: megint közzéteszünk egy olvasói levelet, ami az alábbi dobozban és a poszt legalján található címünkre érkezett e-mailben. A beküldők minden esetben álnéven szerepelnek nálunk, természetesen ez a helyzet most is – az alábbi sorok szerzőjét mi Arszlán néven fogjuk emlegetni.

Bár név szerint nem említi, mi gyanítjuk, hogy Arszlán a következő gondolatokkal-tapasztalatokkal Angéla korábbi levelére válaszol. Angéla arról írt, milyennek találja a férfiakat, akikkel társkeresés közben összehozza a sors, és Arszlán több pontra is írja, hogy mennyire nem illik rá egyik leírás sem, egy dolgot kivéve – a levél pont ezzel az egy dologgal kezdődik. Nézzük!

„Kezdem az óvszerrel: ugyan 72 éves vagyok, de én valóban nem használtam még soha, egyrészt nem voltak olyan kapcsolataim, amelyek feltételezhetően veszélyt jelenthettek volna, másrészt a feleségemmel egyszer próbáltuk (volna), de közröhej lett belőle, odalett az egész alkalom, mert végigröhögtük a macerát, nem sikerült a megfelelő helyzetbe hozni a szerkezetet.

A többihez: a kérdéseket feltevő hölgy egyáltalán nem prűd szerintem. Azt mondhatnám, a késztetést, ami miatt ilyen durvává, érzéketlenné, gorillaszerűvé válnak a férfiak, nem értem meg, mivel bennem soha nem ilyenféle dolgok mozdultak meg az együttléteim alatt, előtt, közben, sőt. Valószínűleg erőteljesen kilógok a sorból, annyiból, hogy annak ellenére, hogy számomra a nemiség, a szeretkezés mindig nagyon fontos, mondhatnám elsőrendűen fontos volt, de szerencsémre a korán elsülés soha nem okozott gondot, másrészt pedig valamilyen „félresikerült hozzáállásom” következtében én mindig inkább a legfontosabbnak azt tartottam, hogy a partnerem elégüljön ki, akár többször is, míg a magam kielégülését sokadikrendűnek vettem, az se volt számomra világfájdalom, ha nekem össze sem jött a dolog, úgy voltam, vagyok vele most is, majd legközelebb nekem is jó lesz.

Természetesen az ideális az én szememben is az volt (lett volna), ha partneremmel egyidőben jutunk a csúcsra, de ha nem, akkor inkább ő, mintsem egyikünk sem. Manapság pedig ez igazándiból úgy alakult, hogy pont azért, mert az én kielégülésem csak elég hosszú ingerlés után következne be, inkább csak arra hagyatkozom, hogy a társam érje el a lehető legmagasabb örömök szintjét, akár többször is, és ennek érdekében mindent, ami NEKI ezt elősegíti, megteszek.

De ezt soha nem alkalmi partnerrel éltem-élem meg, hosszú, mindenben tartalmas, harmonikus, kibeszéléseket spontán vagy gondok esetén megfontoltan végigvitt, őszinte, kölcsönösségeken alapuló kapcsolatokban lehet – szerintem – elérni. A hölgy még fiatal, kívánom neki, hogy találja meg a megfelelő társat, aki életében – a nemi életében is – valódi partnere és társa tud majd lenni, ne adja fel.

”