horoszkóp
shutterstock 1240964716

Kicsivel azelőtt, hogy elmentem volna, elszakadt a gumi

2019.08.02. 15:50

Nagyon friss az élmény, konkrétan tegnapi, nagyon zaklatott nap volt, és egyből kiírtam magamból, de most veletek is megosztom, mert valakivel muszáj, de a környezetemmel nem tudom. Csak a helyeket és a neveket változtattam meg, a káromkodások maradtak (ezért elnézést), így nagyon hűen tükrözi a tegnapi lelkiállapotomat...

Lehel álnevű olvasónk levelének bevezetőjét olvasta ön most el éppen. A fenti bekezdésből nem derül ki, hogy mi zaklatta ennyire fel Lehelt, de a címnek választott idézetből ön már sejtheti: felmerült a lehetősége egy nem kívánt terhességnek egy óvszerszakadás miatt.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Lehel nagyon érzékletesen írja le, hogyan reagált erre a szituációra ő és hogyan a barátnője, mi pedig meglepődve konstatáltuk, hogy ilyen típusú történet még egyszer sem volt a Randiblogban, pedig egészen biztosan nem Lehel és a barátnője az elsők, akik ilyen helyzetbe kerültek. Ha ön is szívesen mesélne, a Randiblog bármikor az ön rendelkezésére áll, e-mailben várjuk a tapasztalatokat-történeteket-beszámolókat az alábbi címre.

Ez a címünk, kérjük, ide írjon:
rand\@ma\l.velvet.hu

Ma tíz hónapja vagyunk együtt a barátnőmmel, de kétségkívül ez a hónapforduló sikerült a legemlékezetesebbre annak ellenére, hogy semmi extrát sem terveztünk. Tegnap nálunk aludt (a szülei külföldön vannak éppen, ma jönnek haza), ma hétkor akartunk kelni, ebből negyed kilenc lett, hiába csörgött az óra: lenyomtam, visszaaludtam, ő talán fel sem ébredt. Reggeli és mosakodás nélkül kipattantunk az ágyból, hogy elérjük a fél kilences távolságit. Azért akart ilyen hamar hazaérni, mert a helyi vásárban papucsot akart venni (viszont a vásár fél egykor zár), nem akar bakancsban menni nyaralni (holnapután, három hétre, külföldre az apjával).

9:10-re ért be a busz, előtte szintén nagy vásár, így leszálltunk és visszagyalogoltunk, hogy papucs után nézzünk. Megtettük és egy szép zöld (bár műanyag) papucsot vásárolt magának. A villamosnál eszébe jutott, hogy venni akar egy övtáskát is, de már nem volt időnk, mert akkor lekéstük volna a vonatot, ami tízkor indult. Eléggé össze is kaptunk, mert nekem semmi kedvem nem volt lemenni a vásárba, ezt próbáltam kivédeni azzal, hogy azt javasoltam, ezen a piacon keressen magának papucsot. Akkor még szó sem volt övtáskáról, sőt ha tegnap este szól, előkerítem az enyémet, amit utálok és nekem úgyse kell.

Aztán a vonaton kibékültünk valahogy, mindketten olvastunk, hogy oldjuk a feszkót, 11 előtt pár perccel értünk az állomásra, övtáskát végül nem vettünk (erről lebeszéltem), lángost viszont igen és elsétáltunk a helyi strandhoz is, leültünk kicsit és néztük a tavat, nagyon romantikus volt. Aztán hazagyalogoltunk hozzájuk, de a változatosság kedvéért megint összekaptunk valamin – vagy épp csak folytattuk a veszekedést.

Hazaérve lehiggadtunk, nagyot beszélgettünk, aztán szeretkeztünk kétszer. A második nemcsak azért volt és marad emlékezetes, mert hihetetlenül fantasztikus volt, hanem azért is, mert kicsivel azelőtt, hogy elmentem volna, elszakadt a gumi. Mire felfogtam, mi történt, már el is élveztem. Egy basszameggel nyugtáztam a felismerést, ő viszont kibaszottul pánikba esett. Google a barátunk, így beírtam oda, hogy sürgősségi fogamzásgátlás, mert tudtam, hogy ez esetben késlekedésnek nincs helye.

Ő úgy-ahogy összeszedte magát és lebiciklizett a nőgyógyászhoz és a gyógyszertárba. A nőgyógyász férfi volt és egyáltalán nem volt segítőkész, olyan faszságokra hivatkozott, hogy ha felír egy esemény utánit, az az állásába kerülhet, az asszisztensnő pedig azt mondta, jöjjünk vissza jövő hétfőn, mert akkor a másik orvos lesz, aki nő és jószívűbb. Hát köszönjük szépen, ezzel kurvára nem lettünk kisegítve, basszameg! Mire visszaért, írtam az anyjának SMS-t (persze a kialakult krízisről egy szót sem ejtve) és behűtöttem két sört az apjának.

Háromkor szakadt ki a gumi és háromnegyed négykor már a vonathoz igyekeztünk, hogy beérjünk időben, ugyanis addigra kiderítettem, hogy hol van Pesten sürgősségi ambulancia és meddig is üzemel. A pályaudvarra érve felpattantunk a villamosra, aztán a hídnál egy buszra és 17:20-ra oda is értünk a kórházba. Némi bolyongás után megtaláltuk a B-épületet, ahol megkérdeztük a portást, hol a sürgősségi ambulancia (korábban már volt egy körünk vele, akkor a kórházi patika nyitva tartását kérdeztük, akkor is roppant paraszt volt, és azért bolyongtunk aztán, mert nem akartam újra hozzászólni), mondta, hogy itt már megszűnt, menjünk egy másik kórház nőgyógyászatára.

Mondtam neki, hogy az interneten láttam, mire mondta, hogy ott ezek szerint még fenn van, de ez nem az ő dolguk. Akkor basszák meg mindannyian, mégis mi a szarra való az a kibaszott internet, ha nem arra, hogy naprakész tájékoztatást nyújtson? Nem valami gagyi honlapon találtam a tájékoztatást, hanem a kórház honlapján, szóval kurvára bekaphatják.

A barátnőm ekkor borult ki csak igazán és sehogy se tudtam megnyugtatni. Hiába simogattam és nyugtatgattam, ellökött magától és azt mondta, hagyjam békén. Sírt és azt mondta, hallgatnia kellett volna másokra, csak épp rám nem volt hajlandó hallgatni pont most, amikor pedig kurvára igényeltem volna! Szerencsére arra hajlott azért, hogy elmenjünk a másik kórházba. Én meg eltökéltem, hogy addig megyünk, amíg valahol nem segítenek a problémán. Úgy voltam vele, hogy ha egy receptet szerzünk, nyert ügyünk van és legrosszabb esetben másnap (holnap) kiváltom és elviszem neki. Nagyon-nagyon ki volt bukva és legkevésbé sem hitte, hogy megoldjuk a problémát.

Közben még a vonaljegyekkel is gondunk akadt, mert neki lejárt a bérlete. Nem tudtunk jegyet venni neki a hídnál (késlekedni sem akartunk), szóval a térig potyázott (a hídhoz busszal mentünk, viszonylag gyorsan), ott vettünk jegyet és villamossal elzötykölődtünk a kórházig. Ott fel a nőgyógyászatra, megkérdeztünk egy asszisztenst, hogy hol tudnánk felíratni esemény utánit, ő a doktorhoz küldött a könyvtárszobába, aki ki is töltött nekünk egy receptet végre. Még arra is tuti tippje volt, hogy hol van egy éjjel-nappali gyógyszertár. Nem volt valami kedves amúgy: rám sem nézett.

18:01-kor léptük át a kórház kapuját kétségek között és fél hétkor már váltottuk ki a receptet, és ez végre barátnőmet is megnyugtatta. Sajnos a teljes spórolt pénzem ráment, elég sokba került az az egy szem tabletta, de hát érthető okokból muszáj volt megvenni. Még így is olcsóbb volt, mint a gyermekvállalás.

Escapellenek hívják a gyógyszert – elképesztően találó név! 84%-os a hatásfoka, barátnőmet persze ez megint megijesztette, de hát jelen helyzetben mi a fenét tehetnénk még? Nagy tétje volt, hogy megszerezzük, mert ha ma nem sikerült volna, holnap talán még ennyire se és így titokban maradhat, úgy el kellett volna mondanunk a szüleinek, akiknek a reakciójától mind a ketten joggal tartottunk.

Ha ma nem szereztük volna meg, illetve ha ez a szerencsétlen óvszerszakadás holnap történik, akkor ugrott volna barátnőm háromhetes nyaralása, ami holnapután kezdődik. Ezzel a mai nappal végre értelme lett ennek a nyaralásnak azon túl is, hogy világot lát, hiszen kipihenheti a mai napot, minimum három hétig nem üt be semmi szar és átgondolhat sok mindent, feltöltődhet és kicsit szögre akaszthatja a párkapcsolatosdit. Minden szempontból jót fog tenni neki ez a három hét és így már, hogy a mai napunk ilyen horrorisztikus lett, nélkülem és a szex nélkül se lesz nehéz kibírnia három hétig, ahogy a szex nélkül nekem sem. Ilyen szempontból a legjobbkor jött ez a nyaralás, de hát ezt csak a mai nap fényében láttuk meg.

Amikor este hétkor elváltunk a pályaudvarnál, arra kértem, hogy figyelmesen és körültekintően álljon mind a gyógyszer betegtájékoztatójához, mind a gyógyszer beszedéséhez. Remélem, még a szülei előtt hazaért és remélem, nem sejtenek semmit sem. Holnap találkozunk, elbúcsúzunk és reméljük, a tabletta megsegít minket, hisz bőven 72 órán belül vagyunk még.

Jut eszembe, ma délután (még a gumimalőr előtt) barátnőm azt mondta, hogy fél, hogy a problémáinkat egyedül kell megoldania, miközben neki egy erős, kitartó férfira lenne szüksége. Tessék, felmerült egy probléma a semmiből, és én egy percre sem bizonytalanodtam el, céltudatos voltam, kitartó és tudtam, hogy keresztülvisszük a dolgot és azt is, hogy tuti el fog utazni nyaralni. Ő eközben ki volt borulva és sírt, és a legkevésbé sem értékelte, hogy úgy viselkedem, ahogy szerinte nem tudtam volna. Mondtam neki, hogy bízzon bennem, de a félelme erősebb volt és nem hitt abban, hogy megszerezzük a receptet és a gyógyszert.

Ezek szerint csak akkor számít neki, amikor épp nincs baj, hisz amikor igen, akkor pánikba esik és olyankor úgyis mindegy? Épp most hívott kétszer is (a szülei még nem értek haza szerencsére) és azt mondta, büszke rám és köszöni nagyon, hogy megoldottam a kérdést és elnézést kért a viselkedéséért. Nem kellett volna, mert egyrészt férfiként azt tettem, amit mindenki más is tett volna, akiben van gerinc, ha nő lennék, akkor meg én is ugyanígy pánikoltam volna, szóval ez sem szorul magyarázkodásra, ahogy én sem érdemlek dicséretet semmiért, amit ma tettem. Én szartam el, én is hozom rendbe. Én hibáztam és nem ő – hacsak abban nem, hogy engem szeret.

Persze nyugodtak majd akkor lehetünk, ha megjön neki. Én még személy szerint attól is tartok, hogy a mai nap miatt jó darabig hallani sem akar a szexről. Számára mindig is para volt és bűntudata van miatta most is. Mindig ki van borulva, ha késik a havi. Ha valakivel, hát pont vele nem kellett volna ennek megtörténnie. Mi a fene lesz így???

"

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!