Felkent a falra minden alkalommal

Nagyon régóta olvasom a blogot, imádom a történeteket olvasni, és jó érzéssel tölt el, hogy nem vagyok egyedül az ilyen gondokkal.

Mi is imádjuk a történeteket olvasni, és ezúton is köszönjük mindenkinek, aki valaha írt már nekünk! Ma azonban különösképpen Hermina álnevű olvasónknak tartozunk köszönettel, mert tőle érkezett a fenti bevezetővel kezdődő, alább teljes egészében olvasható levél (igaz, Hermina levele utóiratában hozzátette, hogy ez a rövidített verzió).

Hermina kapcsolatban volt, de egyre inkább kezdett komolyra fordulni a viszonya egy kollégájával. Ez a relatíve gyakori alaphelyzet minden egyes alkalommal más és más irányba fejlődik tovább, hiszen nincs két ugyanolyan ember, nincs két ugyanolyan kapcsolat. Nézzük tehát, hogyan alakult Hermina kapcsolata, csak előbb még álljon itt a szokásos invitálás: az ön történetét-tapasztalatait is várjuk, méghozzá e-mailben és az alábbi címre. Írjon, ha van kedve mesélni!

„Az én sztorim pár évvel ezelőtt történt, a munkahelyemen. Pörgős munkahelyem volt, körülöttem több idősebb férfi, akik valamiképp „udvaroltak”. Ezért nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek, mikor elkezdett flörtölni, végigméregetni. Megtanultam kezelni a dolgot.

Nagyon sokat beszélgettünk. Minden bizalmas dolgomat elmeséltem neki, tanácsot adott, megértett, sosem ítélkezett. Imádtam vele beszélgetni. Odajárt hozzám, hogy láthasson, hogy beszélhessem velem, ha kis időre is. Mígnem megtiltották neki, hogy a közelembe jöjjön. Az én lázadó énem ezt nem hagyta, ezért én jártam hozzá onnantól, ami sokkal jobbnak bizonyult kettesben az irodájában.

Elmentem szabadságra 1 hétre, és nagyon hiányzott, amin meglepődtem. Ahogy visszaértem elkezdtek repkedni a pillangók a hasamban, meg akartam csókolni. Ezt kiolvasta az arcomból, de azt mondta, nem lehet. Nekem barátom van, és nagy a korkülönbség is… Muszáj volt éreznem őt, ezért megöleltem, ő megmarkolta a fenekem. Alig álltam a lábamon… Tudtam, hogy a csók nem fog sokat váratni magára. Így is lett. Felkent a falra minden alkalommal. Imádtam, akartam őt. Beleszerettem. De mindig véget akart vetni ennek, én ezt érzelmileg nem tudtam feldolgozni. Sírógörcsöket kaptam.

A párommal szakítottam, nem tartottam tisztességesnek, hogy ezt csinálom vele. Aztán rájött, miért szakítottam vele és visszacsábított. De beborította a köd az agyam, ha közel kerültem hozzá, ő is így érzett. Sosem beszéltünk az érzelmeinkről, de ő is szeretett engem, úgy éreztem. Még fél évig folytattuk, mígnem elköltöztem, és megszakadt a kapcsolatunk.

Én vágyom rá még most is. Szexig nem jutottunk el, de nem nyugszom, míg egyszer meg nem kapom, és nem mondjuk ki szavakkal, mit is éreztünk pontosan. Ezt a szavak nélküli lezárást nehezen tudtam feldolgozni.”