Az „A feleségem mellett van 2 szeretőm” címen olvasott cikkben leírtak az én életemben is előfordultak. De: nem volt 2 szeretőm. 1 volt.
Ez itt a Randiblog Inbox
A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!
A Jácint keresztnévről sokan el szokták felejteni, hogy férfinév, úgyhogy emlékeztetünk most mindenkit mi: a mai posztban sorra kerülő levél beküldőjének az álneve Jácint, és értelemszerűen egy férfiról van szó. Jácint erre a posztra utal levele bevezetőjében, és arról mesél, milyen tapasztalat volt, amikor a házasságából annyira kikopott a szex, hogy arra gondolt, más módon próbálja meg kielégíteni vágyait.
Jácint egy kolléganőjével került viszonyba, és bár sok munkahelyi szerelem történetét hallottuk már, ez a beszámoló most más, mert Jácint elsősorban arra koncentrál, milyen érzéseket élt meg a kapcsolat során – és utána. Ha önnek is van tapasztalata a témában, ha reagálna Jácint felvetéseire, kérjük, írjon nekünk e-mailt! A leveleket a szokásos címünkre várjuk, ami az alábbi dobozban és a poszt legalján található.
„
A személyes fejlődés azért volt jelentős, mert egy ilyen kapcsolatban szembe kellett néznem a féltékenység kérdésével. Már nem vagyok féltékeny. Korábban az voltam szexügyekben.
Elmesélem.
Egy kolléganőmmel sok éves ismeretség után intim beszélgetésbe keveredtem. Megbeszéltük a házastársi kapcsolatok témáját is. Neki volt egy férje és három lánya, nekem volt egy feleségem és egy gyerekem.
A 30-as éveinkben voltunk, amikor az embereknek vannak szexuális vágyaik. A beszélgetés(ek) során kiderült, hogy mind a ketten hiányban szenvedünk. Hasonló volt a házastársi helyzetünk is: őt a férje egy héten egyszer közelítette meg; és az én feleségem is általában szombaton vette le a bugyiját, és hívott oda maga mellé az ágyba. Házastársi kötelesség? Hááát... De jól esett.
Ezt megtárgyalva egymás szemébe néztünk, és rövid néhány mondatban megbeszéltük, hogy tudhatnánk egymásnak segíteni. Elkezdtük a kölcsönös segítségnyújtást. Találkoztunk hetente kétszer-háromszor. Megszerveztük. Mind a kettőnknek jól esett, és puszi-puszi alapon hazamentünk.
Itt jön a féltékenység. A harmadik-negyedik randi után nálam bejött egy kérdés a fejembe és megkérdeztem: te most hazamégy, és mi van akkor, ha a férjed megkíván téged? Hiszen egy szexuálisan kielégült nő olyan jeleket adhat le, mint a testszag, testtartás, beszédstílus és beszédtémák, amik hatnak egy pasas tudatára vagy tudatalattijára.
Választ kaptam: Ha ez lenne a helyzet, vele is csinálnám! Hétvégén meg amúgy is szoktuk.
Paff, ezen kiakadtam, és két napom ráment arra, hogy belássam, én is odamegyek a feleségemhez szombaton, amikor meztelenül és széttett lábbal fekszik az ágyon. És megteszem, amit kell, mert felizgat a látvány.
Kapcsolatunk sokáig tartott, és attól ért véget, hogy lebuktam – a feleségem válókeresetet adott be.
Nehéz az élet.
Van javaslatom a mai időkre: ha egy házasság azon múlik, a vagyoni és gyerkőckék jelentette kapcsolaton felül, hogy ki hányszor szeretne egy héten szexuális kapcsolatot a házastársával, akkor össze kell hangolni a dolgokat, és...ÉS...ÉS meg lehet fontolni egy harmadik fél bevezetését a kapcsolatba, ha nincs egyensúly. A feleség jóbarátnője, a férj jóbarátja segíthet. De ezt egymás előtt, nyíltan kell csinálni!
A pszichológiai effektus az, hogy a válás és egymás megutálása akkor kezdődik, amikor hazudni kell, hogy hol voltam délután, vagy miért jöttem haza este 22 órakor. Ha mindezt hármasban lehet csinálni, akkor a felek élménye az, hogy ezt ő a házastársától KAPTA! Kielégülhetnek a mennyiségi kérdések, és az extra izgalom utáni vágy. Nincs becsapás, hazudozás, egymás szemébe nézhetnek, és a „kaptam tőled valamit” élmény magát a házasságot stabilizálhatja.
Szeretnék azonban felajánlani egy cikket, amit olvastam, és eltettem (2014), de nem én írtam; nem ez a szakterület a szakmám. Az önök témáihoz ez a cikk is adhat információt, még kint van a neten. A lényeg, hogy nehéz eldönteni, mi a normális, és az abnormális – ez sokszor a helyi kultúrától függ, amiben megvannak azok a protokollok, hogy miről szabad egyáltalán beszélgetni. Eltérő a szint a nők között és a férfiak között. A nők intim dogokat is meg tudnak beszélni egymással, a férfiak nem. Van szint, ha egy nő egy férfivel beszélget, akár intim dolgokról is: a szint persze változhat az időskálán.
A témához még az is hozzátartozik, hogy túl sok a válás a házasságkötések után, 30-40% a statisztika, és ez rossz mindenkinek, a gyerekeknek is. Lennének gyógymódok, ahogy az első két témában már értekeztünk róla.”
Ön is írna?
Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!