Akkor voltak a jobb időszakok a házasságunkban, amikor ők nem voltak napi kapcsolatban

Reagálnék Emőd levelére. De azt szeretném leszögezni, hogy nem hibáztatok senkit. Csak szeretnék rámutatni a másik oldalra.

Emőd álnevű olvasónk levele nemrég jelent meg itt a Randiblogban, a címe az volt, hogy Sajnos én se vagyok mintaférj, egyszer megbotlottam. Emőd pontosan erről a botlásáról írt, beszámolva arról, hogy milyen érzései voltak, amikor házas férfiként szeretői viszonyba bonyolódott – és hogy hogyan értékelte át a dolgokat, amikor a kapcsolatnak vége lett.

Nos, most Ilona válaszlevele egy nagyon hasonló szerelemi háromszögbe enged bepillantást, de most egy másik oldalról, a feleség oldaláról. Hogyan éli meg egy feleség, amikor gyanítja, majd megtudja, hogy a férjének szeretője van? Ilona nagyon érdekesen mesél ezekről az érzéseiről és gondolatairól, és reméljük, hogy ezzel kedvet csinál másoknak is, akiknek szintén vannak hasonló tapasztalatai, hogy ők is megírják saját történetüket. A beszámolókat továbbra is a Randiblog alábbi e-mailcímére várjuk, írjon bátran bármikor!

„Tehát: pont ugyan az a helyzet, mint Emődnél, csak a dátumok mások. 9 éve ismerem férjem, 3 év házasság, gyerek nincs. 2 hónapja voltunk együtt, mikor a képbe jött a másik nő. Ő már akkor házasságban, 3 gyerekkel.

Fél éve tudom. Én sem mindent, talán szerencsére. Annyit viszont igen (így visszagondolva), hogy akkor voltak a jobb időszakok a házasságunkban, amikor ők nem voltak napi kapcsolatban. Amikor a titkolt idillbe felhők költöztek. Mert volt ilyen. Volt fél év is. De mindig megéreztem, ha már „velünk” volt. Az a szorító érzés, amikor tudod, valami nincs rendben. Magad sem tudod, mi, és elmondani, megmagyarázni a másiknak sem tudod. De ott van. Közöttetek van. A feszültség is, a veszekedés is. Már annyit hallod, hogy csak képzelődsz, hogy kezdesz saját magadban, a megérzéseidben kételkedni.

Aztán jön a hidegzuhany. Rá kell jönnöd, hogy a megérzéseid válósak. Az első pár nap után, amikor a düh már elszáll, elkezdesz gondolkodni. Miért is történt mindez? A sok veszekedés? Vagy mert ő szebb? Jobb alakja van mint nekem? Mi olyat tudott adni a férjemnek? Mit nem kapott meg tőlem, hogy másra vágyott? Elkezded hibáztatni a férjed, hibáztatni saját magad. Elkezd benned megfogalmazódni egy gondolat. Egy pótlék voltál, vagy. Mert hát a másik házasság szent a gyerek miatt. Na meg abban a házasságban nem kell munkába járni. De a férjem kell! Csak nincs annyi pénze, hogy megérjen mindent feladni.

És aki kérdi, hogy ezek után miért is vagyok még mindig a férjemmel: mert mindennek ellenére mindent megtesz, hogy boldog legyek. Mindent, csak hogy megint úgy csillogjon a szemem mint a kapcsolatunk legelején. És ami a legfontosabb, én még mindig szerelemmel szeretem.”